Lenni vagy nem lenni – Kronborg és Frederiksborg

Múlt hét pénteken páran magyarok útra keltünk Vallekildéből egy kis országnézésre. Úticélunk két kastély volt, a helsingøri Kronborg és a királynő nyári rezidenciájául szolgáló Frederiksborg.

Kronborg erődítménye az Øresund-szoros védelmére szolgált, az itt álló ágyúkkal nyomatékosították Dánia jogát a szoroson áthaladó hajók megvámoltatására. A hajóforgalom azóta is igen nagy erre, hiszen ez a fő átjáró a Balti-tenger felé. A kastélyhoz Hamlet története mellett még egy legenda fűződik: a pincében látható egy hatalmas kő viking harcos; Holger, a dán. Ha Dánia bajba kerülne, feláll kőszékéből és megvédi az országot. Túl nagy esély erre mostanában nincsen; az utolsó háborút a dánok 1864-ben vívták.

Frederiksborgban is bejárható a teljes kastély – mivel a királynő csak júniusban érkezik meg ide, így mindenhol szabadon lehetett körbenézni, egy nagy múzeum gyakorlatilag az egész épület. A parkja különösen gyönyörű, sétáltunk benne egy nagyot, és majdnem ölebbé neveltünk egy kíváncsi vadkacsát. 🙂

Én sajnos otthon hagytam a fényképezőgépem, de Marci fotóiból töltöttem fel nézgetésre.

Írok hamar megint, ugyanis híreim vannak; hamarabb érkezem haza mint eredetileg számításban volt (június 6.) és viszek magammal egy busznyi dánt is Budapestre! 😉 Részletek holnap!

Zöld erdőben jártam

Kedd reggel indultunk északnak Feri bácsival és Lisbet nénivel valamint Paullal a svédországi kis házhoz. Egy óra autókázás után Helsingørben szálltunk kompra. A hajóról szépen lehetett fotózni a híres Kronborg-kastélyt (ahol Shakespeare Hamletja játszódik) és az Øresund-szorost. Húsz perc alatt értünk át svéd földre, Helsingborg városába. Innen még kb. 100 km autózással jutottunk el a Markaryd melletti kis házhoz.

A víkendház tényleg az erdő közepén áll, egy nagyobbacska patak csörgedezik mellette. A kilátás gyönyörű, a legközelebbi szomszéd sokszáz méterre, madárcsicsergés, vadkacsák, zöld fenyves. A napok nyugisan teltek,  délelőtt ez-az (bevásárlás, melózgatás, ház körüli teendők), délután pedig hatalmasokat sétáltam az erdőben úttalan utakon, elhagyatott favágóutakon, vadcsapásokon, vízmosásokban kószálva. Emberrel csak nagyon elvétve lehetett találkozni, bár a húsvéti szabadnapok kezdetével azért benépesült a nyaralóövezet. Az időnk szinte végig szikrázó napsütés, napközben 13 – 18 fok volt.

Nagyon élveztem a kikapcsolódást, a kiszakadást a vallekildei életből – amit szeretek ugyan, de már kicsit sok néha ugyanazzal a 30-40 emberrel összezárva lenni. Rengeteg fotó is készült, klikk ide az útiképekért és az erdei hangulatért. 😉

Most pedig éppen ülök kinn a teraszon Vallekildében, napsütés, madarak, zöld mező, üres iskola (minden dán hazament húsvétolni), gyors internet… 🙂 …meló. 🙁 Boldog húsvétot kívánok mindenkinek!

Svédországba mentem, este jövök! [frissítve]

Holnap kezdődik a húsvéti szünidő a suliban, én pedig útra indulok Feri bácsiékkal a svédországi víkendházukba. Pontos helyszínt ne kérdezzetek, valahol Göteborgtól északkeletre egy nagy erdőség közepén. (Majd holnap megkérdezem tőlük, hol is van pontosan.)

[Frissítés] Megnéztük térképen merre is lehet a víkendház. Ha keresnétek, Markaryd falu közelében a Lillån-patak partján találtok rám a következő napokban. 😉

Nagyobb térképre váltás

A teljes jövő hetet ott fogom tölteni kirándulással, napozgatással, esetleg horgászással… agytornának dán nyelvkönyvet viszek és kicsit maszekolnom is kell majd közben, de igyekszem nem túlzásba vinni egyiket sem. 😀

Internet közelében keddtől szombatig nem leszek, utána viszont exkluzív svéd fotókkal várom vissza kedves látogatóimat! 😉

Koppenhága 2

A múlt hétvégét megint Feri bácsiéknál töltöttem, szombaton Koppenhágába mentünk városnéző körútra Paul másod-nagybátyámmal.

Mivel csak egy napunk volt, ezért főleg a kötelező köröket – városháza, királyi palota és környéke, nyhavn (“új” (régi) kikötő), kis hableány, városi panoráma, a koronaékszereket őrző kastély – tettük meg a fővárosban. Tetszettek a várost keresztülszövő kisebb-nagyobb csatornák, a kikötő és a régi erődítmények, néhány különlegesebb épület és a közparkok. Maga a város viszont nekem kicsit túl szürke. Ha lesz még időm rá, tavasszal visszanézünk még egy napra, talán akkor más benyomást fog kelteni.

Pár klassz fotót azért sikerült lőnöm, tessék nézegetni, kérdésre szívesen mesélek többet egy-egy képről! 😉

Barcelona

Felejthetetlen város, annyi szent! Pláne ha a ködös, hűvös Dániából érkezel a napsütötte tengerpartra. Két és fél órás repülőút után érkeztünk Spanyolországba, a szállásunk (egy kis hostel, elviselhető) a belvárosban, közvetlenül az egyik bevásárlóutcára nyílt. A szűk utca túloldalán az ablakunkkal szemben egy templom, így reggel az utcazaj és harangozás ébresztett. Kész szerencse, hogy este sose kellett altatni minket, hála a fárasztó éjszakai életnek és a jó spanyol boroknak. 🙂

Az óváros hangulatos kis utcácskákkal van teli, mindenhol üzletek, bárok és éttermek persze; az ott töltött hét nap alatt számosat kipróbáltunk közülük. Helyiek által látogatott olcsó de hangulatos kisvendéglő klassz tengeri herkentyűs lecsóval, elegáns nagyétterem felejthetetlenül jó konyhával, és e között a kettő között minden. A bárok hangulatosak, kellemesek; bárhol találni hangos bulizós és csöndesebb beszélgetős helyet is könnyedén. Utolsó este egy múlt századbeli szecessziós helyiségben találtunk egy nagyon hangulatos kocsmára, tömve volt egyetemistákkal és helyi kétes alakokkal, felejthetetlen hangulata volt!

Napközben jártuk a várost, ha lehetett, biciklivel. Kerékpáros kánaán Barcelona, mindenhol okosan kiépített bicikliutak és -sávok, az autósok meg hozzá vannak szokva hogy akár három sávon is keresztülvág egy nagyobb biciklis csapat a balra forduláshoz. Remekül lehetett biciklivel korzózni a nagy sugárutakon és a parkokban, ez a legélvezetesebb módja a városnézésnek arrafelé. Meg persze a homokos tengerparton figyelni a hullámokat – így március elején a víz még sajnos túl hideg volt a fürdőzéshez.

Barcelona a jó borok mellett az őrült művészek városa. Egy (nem is olyan) közeli városban, Figueresben megnéztük a Salvador Dalí múzeumot, az egyébként is varázslatos Güell parkban Gaudi házát, a hegy tetején pedig a Miró múzeumot – innen egyébként csodálatos kilátás nyílt a városra. Egyedül a Gaudi-templom, a Sagrada Familia okozott csalódást – az állandóan zajló építkezéstől a beltérből sajnos semmit nem lehetett látni, kész rablás volt belépőt árusítani érte. Nem múzeum, de érdemes megnézni egyszer a tengeri nagyakváriumot mindenkinek – én most jártam először ilyenben, sose tudtam hogy ilyen nehéz mozgó cápát fotózni! 🙂

A hetedik napon teljesen kimerülve, egyszerre boldogan és szomorúan repültünk vissza a ködös falucskába, Vallekildébe. Magam részéről megfogadtam, hogy – ha van fapados repjegy olcsón – minden kora tavasszal kiruccanok kicsit, feltöltődni, tavaszi fáradtságot feledni. Főszezonban, kánikulában, turistatömegben csak az menjen akinek különleges perverziója a tömegnyomor. Tavasszal és ősszel viszont mindenkinek erősen ajánlott, sőt kötelező a város!

Fotózsurnál itten nézegethető kattintásra.

Úton-útfélen

Az elmúlt hétvégét Høje Tåstrupban töltöttem, anyai nagyapám bátyjánál, Feri bácsinál. Bár már többször is találkoztunk Magyarországon, most jártam először dániai otthonában, és most ismertem meg feleségét, Lisbet nénit is.

Fotókat itt tessék nézegetni a mese közben!

Péntek délután indultam útnak az iskolából – miután sikeres minikoncertet adtunk a kórussal -, és mivel a vonat igen drága errefelé gondoltam megpróbálkozok az autóstoppal. Szerencsés utam volt, Hørve-be az egyik tanárunk Niels vitt be, itt pedig alig 10 másodperc után újra kocsiban ültem, útban Koppenhága felé. Høje Tåstrup még a dán főváros előtt található, így az egyik autópálya lehajtónál szálltam ki a kocsiból. Innen pár kilométeres kutyagolás a direkció, de Feri bácsi is kijött elém félútra, így legalább a háztömböt se kellett keresgélni.

Egy nagy lakótelep volt ugyanis az úticél; körülbelül 10-20 háztömbbel. A házcsoportokat különböző munkaeszközök motívumaival jelölik; van pl. kalapács, vakolókanál, ár. Ez utóbbi házcsoportban van egy 1,5 szoba + nappalikonyhás lakásuk Feri bácsiéknak. Maga a ház jó állapotban van, bár tipikus lakótelepi sorház. A gond a szomszédsággal adódik: igen sok bevándorló (arabok, törökök, közel-keletiek…) lakik abban a városrészben, akik bizony elég hangos szomszédok; és a közbiztonság is rosszabb arrafelé – már persze a dán viszonyokhoz képest. 🙂

Szombat délelőtt körbenéztük Tåstrup kis óvárosi részét és a nagyobb részt alkotó, 50 évnél fiatalabb újvárost. Agglomerációs településről lévén szó egy nagy pláza és a vasútállomás uralja a központot. Ugyanakkor persze minden kultúrált, és egy szép kis sétálóutca is található a régebbi városrészben.

Délután kocsival átugrottunk Roskilde-be, ahol többek között az evangélikus dómot néztük meg, ami igen fontos szerepet tölt be Dánia történelmében: ez ugyanis a dán királyok temetkezőhelye; minden mellékhajóban, minden padlórész alatt egy nagy király nyugszik.

Vasárnap délelőtt végre katolikus misét tudtam hallgatni (Vallekilde felé ugyanis közel s távol csak evangélikusok vannak), majd ebéd után megköszöntem Feri bácsinak és Lisbet néninek a szíves vendéglátást, és elindultam hazafelé. Visszafele kicsit hosszasabb volt a stop, negyed óra után kb. félútig hozott el egy srác; rá 20 percre az autópályán vett föl egy orosz származású útkarbantartó, aki bár nem tudott angolul, de nagyon nagylelkűen egészen az iskoláig elhozott. Így összesen 1,5 óra alatt tettem meg a kb. 100 km-es utat.

E héten még meló ezerrel, pénteken egy innovatív versenyen prezentálom az ötletünket, közben zene, tanulás. Vasárnap pedig irány Barcelona! 😀

Első benyom(ód)ások

Visszamenőleg sztoripótlás az utazásról: Az ausztál szobatársak Malmöben valóban egy finn, egy ausztrál és egy svájci srác voltak. Ebből az első kettő bulizott hajnalig és aludt délig, szóval nem sokat láttam őket. A svájci srác rendes volt, dumáltunk a reggelinél, és nála hagytam a csomagjaimat még délelőtt. Amit utána buktam, mivel nem tudtam egyszerűen bejutni a hostelbe a cuccokért. Emiatt fél perccel lekéstem a vonatom Malmöben, ami a vasárnapi menetrend miatt két órás késésre duzzadt Vallekildéig.

A vasút mérföldekkel előrébb jár fejlettségben mint Magyarországon, de a nemzetközi jegykiadás nem volt eléggé gördülékeny. Ami kár, mert egyébként nagyon működni látszott a just works életérzés.

Szerencsére az ismerkedős programok jól sikerültek, így hamar behoztam a kezdeti késés miatti lemaradásomat.  Az oktatók normálisak, a diáktársak rendesek; egyetlen probléma – akármilyen furcsán is hangzik – a rengeteg dán. Kábé az itt tanulók fele (vagy tán többen is) Dániából jöttek, és bizony sokszor nem figyelnek rá, hogy a küldöldről érkezettek egyáltalán nem értik a nyelvet. Csak akkor váltanak angolra, ha téged szólítanak meg; nem nagyon lehet résztvenni a társalgásukban. A többi külhonival így könnyebb megtalálni a közös hangot; lengyel, szlovák, magyar nációkat tudtam megjegyezni eddig. (Magyarok hárman vagyunk, Jucival és Andrissal mindhárman a Jazz Line-on tanulunk, ahogy fél szemmel láttam februárban jön még legalább egy magyar leányzó.)

Folyt. köv.! (Írjatok, miről meséljek! 😉 )

Malmö: 6 Celsius fok, köd – a hajam még mindig tart

Míg Budapesten vacog a jónép a kemény fagyokban, én ma délben langymeleg +6°C-ba érkeztem Malmö-Styrup repterére. Repülés semmi extra, Esztergomot és a havas Szlovákiát még látni lehetett, utána felhőtenger.

A turistaszállás meglepően kultúrált, nem csak tiszta, de egyszerűsége mellett igényes is; jófej recepciós, klassz közösségi terek nagy fotelekkel, hackelhető WiFi. 🙂 A szobatársaim korombeli utazgató ausztrál srácok, úgy néz ki nem túl hangos népség szerencsére.

Malmö kellemes város, fél nap alatt gyalog lazán végigjárható a pár főbb nevezetessége; a Malmöhus (ami egy nagy szélmalom, benne valami múzeummal – zárva volt), a Lilla Torg (piactér), a Szt. Péter templom és a Turning Torso (csavart formájú toronyház, Svédország legmagasabbja). Aranyos, kellemes, szép… de annyira azért nem nagy durranás. Szívesen elélnék itt hosszútávon, de turistaként ez alatt a fél nap alatt simán kiveséztem.

Érdeklődőknek fotók itten.

Lábjegyzetben a közlekedéstechnikai érdekességek: gázüzemű buszok mindenütt, remek utastájékoztatás, rengeteg kerékpár (lásd fotók).

Holnap délelőtt pihenés, reggeli, esetleg még egy kis császkálás a városban, aztán irány az Øresund hídon át vasúttal Dánia!