Budapesti búcsú

Az utolsó közös koncertek után hirtelen elkapott a fogaskerék újra itthon, munka- és lakáskeresés, meg sok egyéb intéznivaló. Most, hogy kicsit egyenesbe kerültem (az új albérlet szinte teljesen berendezve, kedden pedig már munkába is állok), pótolom a hiányosságokat.

Ahogy előző bejegyzésemben is írtam, végül Budapestre jöttünk a dánokkal koncertezni (és persze partizni). Mivel én az utolsó három hétre már nem tértem vissza Vallekildébe (hivatalosan június 6-ig tart a kurzus), így az utolsó közös koncertek és búcsúpartik voltak ezek.

Vasárnap délelőtt indultunk egy nagy és kényelmes turistabusszal, és körülbelül 20 óra éjszakai utazás után értünk haza. Én még Bicskén leszálltam a buszról, mivel az utolsó hetet inkább pihenéssel mint Budapesten mászkálással akartam tölteni. Természetesen a keddi próbán és a koncerteken ott voltam, és a búcsúpartit se hagytam volna ki semmi pénzért. 😀 A Gödörben és a Tűzraktérben is nagyon jól sikerültek a programok (koncert némi felolvasással vegyítve), nagy volt a hangulat és zeneileg is egész jók voltunk (már persze magunkhoz mérten 😉 ).

Az út közben minden busszal utazóról készítettem még egy portrét az emlék kedvéért, és a tűzraktéri koncerten is lőttem pár fotót, klikk ide a képekért!

Vörös Andris zenésztárs és filmes guru elkészítette a koncertfelvételek válogatását a legjobb nótákból; az első három videó a Gödörben, a második három pedig a Tűzraktérben készült. Enjoy them! 8)

Klikk a többi videóért: Folytatás

Vallekilde menni Budapest [frissítve]

Az eredeti féléves programban az szerepelt, hogy májusban az iskolával egy hetes dániai körútra indulunk, más népfőiskolákban megszállva, koncerteket adva, körülnézni az ország más tájain, egészen Észak-Jütlandig. Az iskola vezetése azonban úgy döntött, hogy olcsóbb és érdekesebb lesz, ha ehelyett Budapestre utazunk egy hétre.

Hát először jól felhúztam magam ezen, mert ugye egész Dániát körbenézni saját erőből nagyon sokba kerülne, eddigi túráink során nem nagyon hagytam el Sjællandot. Budapestet ezzel szemben úgy érzem elég mélyrehatóan ismerem már. 😉 További dilemma volt, hogy a túra utáni három hét ami hátravan még a félévből nem biztos hogy megéri a 24 órás buszutat vissza Dániába.

Ha már Budapest, akkor viszont remek alkalom hogy mindenkit meghívjak a koncertjeinkre! Ne tessék komoly színvonalra számítani mert nagyon vegyes a társaság, de remélem azért összekapjuk magunkat… egyébként meg jó alkalom egy kis dánokkal való ismerkedésre, és újra találkozásra. 🙂

Vallekildéből még május 10-én indulunk busszal, 11-én délelőtt fogunk megérkezni Budapestre. Elvileg három koncertet adunk, ebből az első még nagyon kétséges, de a másik kettő biztosan meg lesz tartva. A szentendrei koncert törölve lett, így csak két koncertet fogunk adni.

[Frissítve] Időpontok és helyszínek:

  • május 12. kedd koradélután – Szentendre, utcai koncert (?)
  • május 13. szerda 19:00 – Budapest, Gödör Klub
  • május 14. csütörtök 21:00 – Budapest, Tűzraktér

A dánok péntek este hagyják el az országot, én pedig – végül így döntöttem – itthon maradok, kihagyva az utolsó három vallekildei hetet. Úgy néz ki tennivalóm lesz sok, nomeg júniusban Zsuzsót is meg kell látogatnom feltétlenül! 😉

A koncertekre mindenkit szeretettel várok!

Lenni vagy nem lenni – Kronborg és Frederiksborg

Múlt hét pénteken páran magyarok útra keltünk Vallekildéből egy kis országnézésre. Úticélunk két kastély volt, a helsingøri Kronborg és a királynő nyári rezidenciájául szolgáló Frederiksborg.

Kronborg erődítménye az Øresund-szoros védelmére szolgált, az itt álló ágyúkkal nyomatékosították Dánia jogát a szoroson áthaladó hajók megvámoltatására. A hajóforgalom azóta is igen nagy erre, hiszen ez a fő átjáró a Balti-tenger felé. A kastélyhoz Hamlet története mellett még egy legenda fűződik: a pincében látható egy hatalmas kő viking harcos; Holger, a dán. Ha Dánia bajba kerülne, feláll kőszékéből és megvédi az országot. Túl nagy esély erre mostanában nincsen; az utolsó háborút a dánok 1864-ben vívták.

Frederiksborgban is bejárható a teljes kastély – mivel a királynő csak júniusban érkezik meg ide, így mindenhol szabadon lehetett körbenézni, egy nagy múzeum gyakorlatilag az egész épület. A parkja különösen gyönyörű, sétáltunk benne egy nagyot, és majdnem ölebbé neveltünk egy kíváncsi vadkacsát. 🙂

Én sajnos otthon hagytam a fényképezőgépem, de Marci fotóiból töltöttem fel nézgetésre.

Írok hamar megint, ugyanis híreim vannak; hamarabb érkezem haza mint eredetileg számításban volt (június 6.) és viszek magammal egy busznyi dánt is Budapestre! 😉 Részletek holnap!