Vallekilde, a település

Warning! Pozor! Figyelem! Három különböző fotósorozattal ellátott multimédiás hétvégi begyzésünket olvassák.

Vallekilde egy kis hétutcás falucska, közigazgatásilag a közeli kisvároshoz (nagyfaluhoz), Hørve-hez tartozik. A lenti térképen bejelöltem az iskolát a falu térképén:

Nagyobb térképre váltás

Mondhatni tényleg a semmi közepén van az iskola, mellettünk csak a falusi idill; rendezett utcácskák, jópofa házak, két kis templom. Az épület oldalában hatalmas füves rét, a végéből szép kilátás nyílik a tájra. Első héten sétáltunk egyet a környéken, itt látható néhány fotó, amiket a felfedezés közben lőttem.

A tenger 6 km-re van Vallekildétől, biciklivel könnyedén, gyalog egy hosszabb sétával elérhető. Múlt szombaton letekertünk Tamassal (lengyel illetőségű iskolatárs) a partra, itt is falusias környezet, némi strand és egy kis kikötő fogadott minket. Ja, és kipipálhatom az Északi-tengert a világjárós listámon… a fürdést még kicsit halasztom. Fotók itt!

Mai nap orgonafelfedező útra indultam, és szerencsével is jártam; az iskolától alig 100 méterre található vörös téglás templomocskában éppen gyakorolt valaki a hangszeren. Szép az épület és a hangszer is nagyon, ha minden jól megy holnap elintézem a lelkésznővel hogy átjárhassak az iskolából néha orgonálni egyet. Egészségügyi sétámat folytatva az iskoláról lőttem még pár fotót, remélem átjön rajta az a hangulat ami miatt – a zenén és a barátokon túl – szeretek itt lenni. Klikk!

Jazz line lessons

Kik?

Összesen 12 diák gyűlt össze idén a zenei szakra, eléggé furcsa felosztásban: 3 gitáros, 4 basszgitáros (!), 2 rézfúvós (trombita és harsona), 1 énekes (kicsit tud zongorázni is), 1 dobos, 1 billentyűs. A zenei tudásszint vegyes; általában nem túl sok elméleti alappal de jópár év bandában zenéléssel érkeztek az emberek, a gitárosok jellemzően inkább akkordmágusok mint kottaolvasók, a fúvósoknak meg mindig transzponálni kell. Ugyanakkor van aki konziba felvételizik idén, és van két senior tagunk is: az egyik basszgitáros 30 éves körüli, sokat játszott dán avantgard rock bandában, pár év kihagyás után jött ide gyakorolni. A másik egy svéd old school rocker stílusú basszeros valahol a 40-50-es éveit taposva, betegség után próbál újra formába lendülni nálunk; ő komoly zenei alapokkal rendelkezik (az USÁban is tanult pár évig), szabadidejében általában a saját zenéjét írogatja a szobájában berendezett elég komoly házi stúdióban.

Kivel?

Két zenetanárunk is van, akik felváltva tartják az órákat; Jacob és Nicolai. Mindketten zeneakadémiát végeztek (gondolom jazz szakon), elsődleges hangszerük a szóló- ill. basszgitár. Szakmai tudásra tehát nincs gond, Jacob aprólékosan figyel is mindenre és mindig tud érdemileg hozzáfűzni a dolgokhoz; Nicolai kicsit lazább fazon, de ő is jól nyomja a témát. A hangulat laza, ökörködős; mindenki támogatva van és segítenek bárkinek – alapvetően az egész sulinak ez a filozófiája.

Mit?

Általában a tanárunk vagy saját választás alapján emelünk ki nótákat megtanulásra. Jazz standardek, Radiostar nóták, Miles Davis szerzemények kerültek eddig terítékre. Próbálnak olyat találni amit együtt játszhatunk (ami ebben a felállásban eléggé nagy kihívás), de lesznek olyan esetek is amikor két külön bandára válunk szét majd.

Hogyan?

A napunk általában új nótával kezdődik. Ilyenkor először meghallgatjuk felvételről az adott számot, képbe jövünk ritmusban, stílusban, szerkezetben. Ezután megkapjuk az akkordokat (meg esetleg a dallamot kottázva), és mindenki nekiesik megtanulni hangok szintjén. A gitárosoknak be kell tanítani a dallamot, mert a kotta nem az erősségük (van amikor nincs is lekottázva a dallam), a fúvósoknak és a dobosnak tisztába kell jönnie a szerkezettel meg a ritmussal, nekem stílusbeli kérdéseim szoktak adódni. Ha ének is van a darabban, akkor még az ideális hangnemet is meg kell találni közben. Végül lassan összeáll a darab a közös zenélésre; ha mindenkinek megvannak az alapok, akkor a szólózás rendje is kiosztásra kerül; általában 2-3 hangszer játszik szólót egy nótában, szabadon improvizálunk a hangnemre vagy az akkordmenetre. Innentől újra meg újra elővesszük a darabot pár napig, míg mindenkinek teljesen összeáll a fejében a zene.

Persze nem egyvégtében nyomjuk egész nap; kábé óránként tartunk tea-, kávé-, és cigiszünetet; és persze van ebédszünet is. Időnként szóba kerül némi szolfézs és zeneelmélet, ha szükség van rá; máskor pedig külön kisebb csoportokra válunk gyakorlás végett.

Jövő héten síelni megy az egy szem dobosunk, így szerzői hetet tartunk: mindenki megpróbál összehozni valami saját szerzeményt, amiből a jobbakat játszuk majd koncerteken is illetve hangfelvétel készül majd belőle. Appropó: zenészek! Van valakinek némi zeneelméleti anyaga a hagyományos kínai pentaton népzenéről? Megköszönném…

Kiruccanás Koppenhágába

Történt vala, hogy meghívtak minket a Dán Rádióba (ami ma már tévécsatornát is üzemeltet) egy politikai TV show felvételére közönségnek. Mivel mi szegény külföldiek úgyse értettünk volna belőle sokat, ezért nekünk szabad utunk volt míg a busz a többiekre várt. Volt tisztán 2-3 óránk, ezalatt bejártuk a belváros egy kis részét. Sajnos erősen sötétedett már, így csak a sétálóutcában és a városházánál tudtam egy-két homályos képet lőni.

Klikk ide a fotókért!

Legközelebb már tényleg a tanórákról regélek majd.

Egy átlagos nap menetrendje

Hogy hogyan is néz ki egy átlagos hétköznap a Vallekilde Népfőiskolán?

7:45 – vekker csörög, kivakarom magam az ágyból, gyors mosakodás, öltözködés

8:00 – reggeli a Dining Roomban; continental breakfast (hidegtálas svédasztal, frissen sült meleg kenyér, kávé, tea), álmos angol félmondatok röppennek az asztal fölött

8:45 – Morning assembly @ Lecture Hall; kis éneklés, egy tanár vagy diák kiselőadása félórában, (felébredés vagy majdnembealvás,) utána röpke eligazítás az aznapi dolgokról

9:30 – kezdődnek a főtárgyi órák; a Jazz Line zenészpalántái az alagsori Music Roomban hangolják zajdobozaikat, majd a húrok (billentyűk, dobok, hangszálak) közé csapnak

12:00 – ebéd; változatos meleg és/vagy hideg kaja svédasztalon, próbáljuk rávenni a dánokat és a magunkat hogy angolul beszéljen mindenki, fáradtságtól függően élénk társalgás zajlik

13:00 – főtárgyi vagy melléktárgyi órák; én kóruséneklést, nemzetközi politikát, és a Party Band nevű órát (partizenekar) választottam melléktárgyként

18:00 – vacsora; mint az ebéd

19:30 – közösségi program; változó (mozi, party, café, sport…)

valamikor 24:00 után – szundi

Pénteken változik néha a fenti beosztás, ugyanis külsős előadók jönnek (zenészek, írók, politikusok, mittoménkik…), és ők tartanak nekünk előadásokat. Hétvégenként 9:30 – 11:00 között van egy brunch nevezetű szabad étkezési lehetőség (a breakfast és lunch szavak összevonásából), valamint este 6-kor vacsi; a kettő között vagy van valami közösségi program (választható), vagy csak elvagyunk a suliban magunkban vagy egymással. 🙂

Legközelebb mesélek az órákról kicsinyég.

Pár szó az épületről

Az iskola – és maga az épület is – 140 éves, így eléggé különleges hangulata van – azonban igen otthonos és kényelmes a sok gusztusosan berendezett közösségi térrel. Elhelyezkedését tekintve egy kis falu szélén, a semmi közepétől két lépéssel jobbra található.
It’s like living in a Harry Potter movie – jegyezte meg első nap a suliigazgatónk, Bo Espersen.

Az alaprajz U betűt formáz, melynek bal szárában a lakószobák találhatók, 3 szinten. Sok szobában külön zuhany és WC van, de amelyikben nem lenne (ilyen a mienk is), ott a szomszéd ajtó a folyosón a közös (2 szoba által használt) fürdőszoba. Mosdó mindegyik szobában van.

Az épület középső részében közösségi- és előadótermek találhatók; ami nagy pozitívum számomra, hogy szinte mindegyikben ott figyel egy zongora vagy pianínó (még az ebédlőben is!), így bármikor könnyen lehet hangszerhez jutni (pláne hogy én vagyok az egyetlen billentyűs a kurzuson 🙂 ).

Az U betű másik szárában az  irodák, tantermek (Music Room, Ceramics Room, Art Room), egy nagy kandallós közösségi terem, egy kis mozi és a Festival Hall (koncertterem) található. Az épületnek ehhez a sarkához van legközelebb a különálló tornacsarnok, ami szintén 140 éves, műemléki védelem alatt álló épület.

Fotókért erre tessék kattintani!

Legközelebb mesélek nektek egy átlagos hétköznapról, jó éjszakát gyerekek!

Első benyom(ód)ások

Visszamenőleg sztoripótlás az utazásról: Az ausztál szobatársak Malmöben valóban egy finn, egy ausztrál és egy svájci srác voltak. Ebből az első kettő bulizott hajnalig és aludt délig, szóval nem sokat láttam őket. A svájci srác rendes volt, dumáltunk a reggelinél, és nála hagytam a csomagjaimat még délelőtt. Amit utána buktam, mivel nem tudtam egyszerűen bejutni a hostelbe a cuccokért. Emiatt fél perccel lekéstem a vonatom Malmöben, ami a vasárnapi menetrend miatt két órás késésre duzzadt Vallekildéig.

A vasút mérföldekkel előrébb jár fejlettségben mint Magyarországon, de a nemzetközi jegykiadás nem volt eléggé gördülékeny. Ami kár, mert egyébként nagyon működni látszott a just works életérzés.

Szerencsére az ismerkedős programok jól sikerültek, így hamar behoztam a kezdeti késés miatti lemaradásomat.  Az oktatók normálisak, a diáktársak rendesek; egyetlen probléma – akármilyen furcsán is hangzik – a rengeteg dán. Kábé az itt tanulók fele (vagy tán többen is) Dániából jöttek, és bizony sokszor nem figyelnek rá, hogy a küldöldről érkezettek egyáltalán nem értik a nyelvet. Csak akkor váltanak angolra, ha téged szólítanak meg; nem nagyon lehet résztvenni a társalgásukban. A többi külhonival így könnyebb megtalálni a közös hangot; lengyel, szlovák, magyar nációkat tudtam megjegyezni eddig. (Magyarok hárman vagyunk, Jucival és Andrissal mindhárman a Jazz Line-on tanulunk, ahogy fél szemmel láttam februárban jön még legalább egy magyar leányzó.)

Folyt. köv.! (Írjatok, miről meséljek! 😉 )

Malmö: 6 Celsius fok, köd – a hajam még mindig tart

Míg Budapesten vacog a jónép a kemény fagyokban, én ma délben langymeleg +6°C-ba érkeztem Malmö-Styrup repterére. Repülés semmi extra, Esztergomot és a havas Szlovákiát még látni lehetett, utána felhőtenger.

A turistaszállás meglepően kultúrált, nem csak tiszta, de egyszerűsége mellett igényes is; jófej recepciós, klassz közösségi terek nagy fotelekkel, hackelhető WiFi. 🙂 A szobatársaim korombeli utazgató ausztrál srácok, úgy néz ki nem túl hangos népség szerencsére.

Malmö kellemes város, fél nap alatt gyalog lazán végigjárható a pár főbb nevezetessége; a Malmöhus (ami egy nagy szélmalom, benne valami múzeummal – zárva volt), a Lilla Torg (piactér), a Szt. Péter templom és a Turning Torso (csavart formájú toronyház, Svédország legmagasabbja). Aranyos, kellemes, szép… de annyira azért nem nagy durranás. Szívesen elélnék itt hosszútávon, de turistaként ez alatt a fél nap alatt simán kiveséztem.

Érdeklődőknek fotók itten.

Lábjegyzetben a közlekedéstechnikai érdekességek: gázüzemű buszok mindenütt, remek utastájékoztatás, rengeteg kerékpár (lásd fotók).

Holnap délelőtt pihenés, reggeli, esetleg még egy kis császkálás a városban, aztán irány az Øresund hídon át vasúttal Dánia!