Az elmúlt hetekben két fontos esemény történt: kiiratkoztam a nyelviskolából és elkezdtem magyart tanítani.
Emlékeztek még, hogy anno szóba került, tanuljunk meg egy magyar darabot a kórussal? Két hete felhozta José, hogy adjak egy darabot a következő koncerthez tervezett nemzetközi repertoárba. Az Esti dalt ajánlottam, és mivel nagyon tetszett mindenkinek, meg is kaptam a feladatot a kórus betanítására és koncerten vezénylésre.
Az első próbán bizony megéreztem a fát amibe fejszém belevágtam, hiszen az amatőr kórusban alig egy-két ember olvas kottát, és a magyar kiejtés sem egyszerű feladat! Szerencsére a kórustagok nagyon lelkesek, a harmadik próbára már egész jól haladtunk, lassan, de biztosan tanulják a dallamot és szöveget.
A gyakorlás jó hangulatban telik, én igyekszem spanyolul instruálni a csapatot (ami nem utolsó humorforrás a helyieknek :)), ők pedig megtanulni a magyar szöveget. Mivel Magyarországon mindenki ismeri a darabot, itt tűnik csak fel, hogy teljesen ismeretlenül Kodály harmóniái azért nem is olyan magától értetődőek! Két hónapom van összehozni a művet, azt hiszem, azért lesz min izgulni a koncert előtt. 😀
A másik újdonság, hogy abbahagytam a nyelviskolába járást. Laurának említettem már korábban, hogy eléggé drágállom a tandíjat, és elsőre értett a szóból: felajánlotta, hogy átvesz magántanítványnak. Az iskolát kivéve mindenkinek jobb így: feleannyit fizetek és gondolom a tanárnő sem járt rosszul. 🙂 Az órák lakáson vannak, ami kicsit kiesik (fél óra séta az irodától), de pont belefér a munkaidő és a kórus közé még így is. Heredia szegényebb részében található az elég picike és sötét lakás, kicsit beleshetek a helyi átlagember életébe is így.
Zárásnak egy életkép: főnökúr kisfiával, Matthiassal járjuk épp a mászókát piacozás után.
A nap spanyol szava: practicar – gyakorolni
Vélemény, hozzászólás?