Utolsó Costa Ricában írt bejegyzésemhez érkeztünk, a búcsúzkodásról most nehéz lenne beszámolni, helyette talán az utolsó tematikus bejegyzés következik.
Mikor vagy igazi tico (azaz costa ricai)?
Que tuanis ser tico!
9
mindennapok címkével jelölt bejegyzések
Canción por noche
Erősen tart már a visszaszámlálás a hazautazásomig (december 14-22.), és bár igyekszem kihasználni a maradék hónapot, de az alkalmankénti bulik és (a már többnyire ismert helyekre történő) kirándulások kevésbé turistaszerűek és a blogra se nagyon illenek. 😉 Közeledik azonban a karácsonyi koncertszezon a kórussal, így ideje megejteni egy régóta húzódó beszámolót. Igen, újabb zenei témájú poszt következik! 😛
Szeptember 22-én volt a kórusunk születésnapi koncertje, erre nagyszabású műsorral készültünk. Így novemberre végre sikerült megszereznem a felvételt, erre vártak már sokan! 😉 Az egész koncertet nincs értelme feltölteni, négy rövid videót kaptok a teljes kétórás előadásból. Folytatás
Esős évszak és Halloween
A nicaraguai túra óta aránylag eseménytelenül telnek a napok, így újra megpróbálok kicsit a mindennapokból közvetíteni pár képet. A costa ricai őszben minden délután az ember nyakába szakad a téma, időjárás-jelentés következik!
A szeptembertől novemberig jellemző időjárás nagyon könnyen leírható: kicsit alacsonyabb hőmérséklet (huszonkevés-tizensok fok), felhők az égen, és minden első-második délután menetrend szerint egy hatalmas eső. Ezt kábé úgy lehet elképzelni, mint egy magyarországi kánikulai napon az év legdurvább felhőszakadása. Csak ez itt minden nap megtörténik.
Függetlenség napja
Rövid képes-videós beszámoló következik, kommentár nélkül. Így zajlott Herediában a legnagyobb állami ünnep – Costa Rica (és egész Közép-Amerika) 1821. szeptember 15-én a spanyoloktól kivívott függetlenségére emlékeztünk.
A fotók témája sorrendben: előesti fáklyás futás, a helyi iskolák délelőtti felvonulása, az Orquesta Sinfónica Municipal de Heredia esti koncertje a helyi gimnázium dísztermében, kóruspróba másnap a Városházán. A videó végén hallható darab a Marcha Heredia, a város nem hivatalos himnusza.
Amikor mozog a föld
Erősen készül már a nagynyaralásról szóló bejegyzés, de addig is amíg Szabolcs elkészül a kétheti országlátás képanyagával, az elmúlt heti eseményekről mesélek nektek kicsit. Az otthon megjelent elég pontatlan hírek után többen kerestetek, hogy hogyan is volt ez a földrengés-dolog, és egyáltalán, élek-e még? Saját élménybeszámoló és a helyi ismerősöktől kapott háttérinfók következnek kicsit rendhagyó formában.
Mi is történt pontosan?
Szerda reggel 9 előtt erős földrengés rázta meg az országot, az epicentrum Guanacaste tartományban, a csendes-óceáni Sámara település közelében volt. A Richter-skála szerinti 7,6 magnitúdós rengés pár gyengébb házat összedöntött, sokat megrongált. Személyes érdekesség, hogy Szabolccsal és Bálinttal a rengés előtt csak pár nappal nyaraltunk arrafelé, a szállásunkhoz közeli Tamarindót evakuálták is cunami-veszély miatt – ezt pár órával később visszavonták a hatóságok.
Folytatás
Szomszédok, San Rafael, komponálás
Rég írtam már blogbejegyzést, a lustaságom ráfogom arra, hogy úgyis nyaralni voltatok! Panama után kicsit belassult az élet, talán mostanra fogytam ki picit a kezdeti lelkesedésből, vagy csak az esős évszak közeledte depresszál – nem tudom. Azért ez-az történt az elmúlt négy hétben is, kis színes bejegyzés következik!
Azt hiszem még nem számoltam be róla, hogy a felső lakásban több mozgás is volt az elmúlt hónapokban: Húsvét után Sarah végleg kiköltözött, helyette egy tanár srác lakott itt egy hónapig. Úgy másfél hónapja pedig két, ifjúsági programmal érkezett, helyieknek angolt tanító fiatal költözött be fölém: Rachel Olaszországból, Mike pedig Georgiából hamar állandó bulihangulatot teremtett a szálláson. Folytatás
Koncertélmények
Ahogy már meséltem régebben, az albérletem közvetlenül az egyetem mellett található, azt azonban még nem, hogy a legközelebbi épületek egyike pont a Zenei Tanszéké. Ezt és a lassan sokasodó helyi ismerősöket kihasználva jutottam el pár koncertre.
Kezdjük egy kis zenei érdekességgel! Egyetemi klarinétos diplomakoncertjén apuka darabját játssza, azaz kortárs és helyi muzsika egyszerre. A mű címe: Vadorzók, a helyi zenére nagyon jellemző a sokféle ütőshangszer, főleg a békabrekegést utánzó fadarab gyakori használata. Érdekesség, hogy a koncert zárószáma magyar darab volt: Kovács Béla “After You, Mr. Gershwin!” című műve.
Háziember akcióban
Eljött az ideje a helyi gasztronómiai ismertetőnek: a costa ricai ételek rizs alapúak. És babosak. Mindegyik. Minden nap. És bár az itteniek nagyon büszkék a helyi gasztronómiára, a fenti tények tükrében remélem érthető, hogy kénytelen voltam magamhoz ragadni a fakanalat. A második tematikus bejegyzés következik, costa ricai és magyar ételek a terítéken!
Focimámor
Mi az a két dolog, ami egységesen minden latin-amerikai országra jellemző? A vallások között errefelé egyeduralkodó katolicizmus és persze a foci!
Ma este van a nemzeti bajnokság döntője Costa Ricában, ami idén nagy örömmel jár itt Herediában – ugyanis sok éve először döntőt játszik a helyi csapat, ami különleges népünnepélyre ad okot. Itt az ilyesmit amúgy is szeretik, pláne ha egymás után két hétvégén is lehetőség adódik rá. A helyi bajnokságnak ugyanis két meccsből áll a döntője: hazai és idegen pályán is el kell páholni az ellent az áhított kupa megszerzéséhez. Az első meccset 4-2-re nyerte a Club Sport Herediano, így jó eséllyel indul a mai második meccsen a bajnoki címért.
Tanulok és tanítok
Az elmúlt hetekben két fontos esemény történt: kiiratkoztam a nyelviskolából és elkezdtem magyart tanítani.
Emlékeztek még, hogy anno szóba került, tanuljunk meg egy magyar darabot a kórussal? Két hete felhozta José, hogy adjak egy darabot a következő koncerthez tervezett nemzetközi repertoárba. Az Esti dalt ajánlottam, és mivel nagyon tetszett mindenkinek, meg is kaptam a feladatot a kórus betanítására és koncerten vezénylésre.
