Utolsó Costa Ricában írt bejegyzésemhez érkeztünk, a búcsúzkodásról most nehéz lenne beszámolni, helyette talán az utolsó tematikus bejegyzés következik.
Mikor vagy igazi tico (azaz costa ricai)?
Utolsó Costa Ricában írt bejegyzésemhez érkeztünk, a búcsúzkodásról most nehéz lenne beszámolni, helyette talán az utolsó tematikus bejegyzés következik.
Mikor vagy igazi tico (azaz costa ricai)?
Erősen tart már a visszaszámlálás a hazautazásomig (december 14-22.), és bár igyekszem kihasználni a maradék hónapot, de az alkalmankénti bulik és (a már többnyire ismert helyekre történő) kirándulások kevésbé turistaszerűek és a blogra se nagyon illenek. 😉 Közeledik azonban a karácsonyi koncertszezon a kórussal, így ideje megejteni egy régóta húzódó beszámolót. Igen, újabb zenei témájú poszt következik! 😛
Szeptember 22-én volt a kórusunk születésnapi koncertje, erre nagyszabású műsorral készültünk. Így novemberre végre sikerült megszereznem a felvételt, erre vártak már sokan! 😉 Az egész koncertet nincs értelme feltölteni, négy rövid videót kaptok a teljes kétórás előadásból. Folytatás
A nicaraguai túra óta aránylag eseménytelenül telnek a napok, így újra megpróbálok kicsit a mindennapokból közvetíteni pár képet. A costa ricai őszben minden délután az ember nyakába szakad a téma, időjárás-jelentés következik!
A szeptembertől novemberig jellemző időjárás nagyon könnyen leírható: kicsit alacsonyabb hőmérséklet (huszonkevés-tizensok fok), felhők az égen, és minden első-második délután menetrend szerint egy hatalmas eső. Ezt kábé úgy lehet elképzelni, mint egy magyarországi kánikulai napon az év legdurvább felhőszakadása. Csak ez itt minden nap megtörténik.
Rövid képes-videós beszámoló következik, kommentár nélkül. Így zajlott Herediában a legnagyobb állami ünnep – Costa Rica (és egész Közép-Amerika) 1821. szeptember 15-én a spanyoloktól kivívott függetlenségére emlékeztünk.
A fotók témája sorrendben: előesti fáklyás futás, a helyi iskolák délelőtti felvonulása, az Orquesta Sinfónica Municipal de Heredia esti koncertje a helyi gimnázium dísztermében, kóruspróba másnap a Városházán. A videó végén hallható darab a Marcha Heredia, a város nem hivatalos himnusza.
Erősen készül már a nagynyaralásról szóló bejegyzés, de addig is amíg Szabolcs elkészül a kétheti országlátás képanyagával, az elmúlt heti eseményekről mesélek nektek kicsit. Az otthon megjelent elég pontatlan hírek után többen kerestetek, hogy hogyan is volt ez a földrengés-dolog, és egyáltalán, élek-e még? Saját élménybeszámoló és a helyi ismerősöktől kapott háttérinfók következnek kicsit rendhagyó formában.
Szerda reggel 9 előtt erős földrengés rázta meg az országot, az epicentrum Guanacaste tartományban, a csendes-óceáni Sámara település közelében volt. A Richter-skála szerinti 7,6 magnitúdós rengés pár gyengébb házat összedöntött, sokat megrongált. Személyes érdekesség, hogy Szabolccsal és Bálinttal a rengés előtt csak pár nappal nyaraltunk arrafelé, a szállásunkhoz közeli Tamarindót evakuálták is cunami-veszély miatt – ezt pár órával később visszavonták a hatóságok.
Folytatás
Rég írtam már blogbejegyzést, a lustaságom ráfogom arra, hogy úgyis nyaralni voltatok! Panama után kicsit belassult az élet, talán mostanra fogytam ki picit a kezdeti lelkesedésből, vagy csak az esős évszak közeledte depresszál – nem tudom. Azért ez-az történt az elmúlt négy hétben is, kis színes bejegyzés következik!
Azt hiszem még nem számoltam be róla, hogy a felső lakásban több mozgás is volt az elmúlt hónapokban: Húsvét után Sarah végleg kiköltözött, helyette egy tanár srác lakott itt egy hónapig. Úgy másfél hónapja pedig két, ifjúsági programmal érkezett, helyieknek angolt tanító fiatal költözött be fölém: Rachel Olaszországból, Mike pedig Georgiából hamar állandó bulihangulatot teremtett a szálláson. Folytatás
Ahogy már meséltem régebben, az albérletem közvetlenül az egyetem mellett található, azt azonban még nem, hogy a legközelebbi épületek egyike pont a Zenei Tanszéké. Ezt és a lassan sokasodó helyi ismerősöket kihasználva jutottam el pár koncertre.
Kezdjük egy kis zenei érdekességgel! Egyetemi klarinétos diplomakoncertjén apuka darabját játssza, azaz kortárs és helyi muzsika egyszerre. A mű címe: Vadorzók, a helyi zenére nagyon jellemző a sokféle ütőshangszer, főleg a békabrekegést utánzó fadarab gyakori használata. Érdekesség, hogy a koncert zárószáma magyar darab volt: Kovács Béla “After You, Mr. Gershwin!” című műve.
Eljött az ideje a helyi gasztronómiai ismertetőnek: a costa ricai ételek rizs alapúak. És babosak. Mindegyik. Minden nap. És bár az itteniek nagyon büszkék a helyi gasztronómiára, a fenti tények tükrében remélem érthető, hogy kénytelen voltam magamhoz ragadni a fakanalat. A második tematikus bejegyzés következik, costa ricai és magyar ételek a terítéken!
Mi az a két dolog, ami egységesen minden latin-amerikai országra jellemző? A vallások között errefelé egyeduralkodó katolicizmus és persze a foci!
Ma este van a nemzeti bajnokság döntője Costa Ricában, ami idén nagy örömmel jár itt Herediában – ugyanis sok éve először döntőt játszik a helyi csapat, ami különleges népünnepélyre ad okot. Itt az ilyesmit amúgy is szeretik, pláne ha egymás után két hétvégén is lehetőség adódik rá. A helyi bajnokságnak ugyanis két meccsből áll a döntője: hazai és idegen pályán is el kell páholni az ellent az áhított kupa megszerzéséhez. Az első meccset 4-2-re nyerte a Club Sport Herediano, így jó eséllyel indul a mai második meccsen a bajnoki címért.
Az elmúlt hetekben két fontos esemény történt: kiiratkoztam a nyelviskolából és elkezdtem magyart tanítani.
Emlékeztek még, hogy anno szóba került, tanuljunk meg egy magyar darabot a kórussal? Két hete felhozta José, hogy adjak egy darabot a következő koncerthez tervezett nemzetközi repertoárba. Az Esti dalt ajánlottam, és mivel nagyon tetszett mindenkinek, meg is kaptam a feladatot a kórus betanítására és koncerten vezénylésre.