Utolsó Costa Ricában írt bejegyzésemhez érkeztünk, a búcsúzkodásról most nehéz lenne beszámolni, helyette talán az utolsó tematikus bejegyzés következik.
Mikor vagy igazi tico (azaz costa ricai)?
Que tuanis ser tico!
9
Costa Rica kategória bejegyzései
Canción por noche
Erősen tart már a visszaszámlálás a hazautazásomig (december 14-22.), és bár igyekszem kihasználni a maradék hónapot, de az alkalmankénti bulik és (a már többnyire ismert helyekre történő) kirándulások kevésbé turistaszerűek és a blogra se nagyon illenek. 😉 Közeledik azonban a karácsonyi koncertszezon a kórussal, így ideje megejteni egy régóta húzódó beszámolót. Igen, újabb zenei témájú poszt következik! 😛
Szeptember 22-én volt a kórusunk születésnapi koncertje, erre nagyszabású műsorral készültünk. Így novemberre végre sikerült megszereznem a felvételt, erre vártak már sokan! 😉 Az egész koncertet nincs értelme feltölteni, négy rövid videót kaptok a teljes kétórás előadásból. Folytatás
Esős évszak és Halloween
A nicaraguai túra óta aránylag eseménytelenül telnek a napok, így újra megpróbálok kicsit a mindennapokból közvetíteni pár képet. A costa ricai őszben minden délután az ember nyakába szakad a téma, időjárás-jelentés következik!
A szeptembertől novemberig jellemző időjárás nagyon könnyen leírható: kicsit alacsonyabb hőmérséklet (huszonkevés-tizensok fok), felhők az égen, és minden első-második délután menetrend szerint egy hatalmas eső. Ezt kábé úgy lehet elképzelni, mint egy magyarországi kánikulai napon az év legdurvább felhőszakadása. Csak ez itt minden nap megtörténik.
Costa Rica kéthetes kókuszdióhéjban
Vigyázat! Dangerosz! A következő sorokban a cselekmény részletezése következik. Azaz: Costa Rica két hétben; amit látni lehet belőle ennyi idő alatt, azt azt hiszem mind meg is néztük. Mi. Értsd: Balázs Kovács (Blogger, alias KoBa(k)) egy baráttal (Szabolcs Sélley, alias Művész Úr) és egy öccsel (Bálint Kovács, alias Én) megszaporodva járta végig az országot, Napkelettől Napnyugatig, a tengertől a tengerig, a folyóktól a földkerekség határáig.
Biztonsági figyelmezetetés (alias Jobb Későn Mint Soha): ebben a bejegyzésben stílustörés következik. Nem ajánljuk: (1) azoknak, akik kizárólag a Blogger elegáns és fordulékony stílusáért olvassák ezt a blogot, (2) illetve akik kijönnek még Costa Ricába, ugyanis (szinte) minden poén le lesz lőve… Ajánljuk viszont: (1) azoknak, akik jönnek még Costa Ricába: jó, ha egyre, s másra felkészülve érkeznek, illetve (2) azoknak, akik kíváncsiak. Ajánljuk továbbá Tortuguero minden teknősének, hálánk jeléül.
Függetlenség napja
Rövid képes-videós beszámoló következik, kommentár nélkül. Így zajlott Herediában a legnagyobb állami ünnep – Costa Rica (és egész Közép-Amerika) 1821. szeptember 15-én a spanyoloktól kivívott függetlenségére emlékeztünk.
A fotók témája sorrendben: előesti fáklyás futás, a helyi iskolák délelőtti felvonulása, az Orquesta Sinfónica Municipal de Heredia esti koncertje a helyi gimnázium dísztermében, kóruspróba másnap a Városházán. A videó végén hallható darab a Marcha Heredia, a város nem hivatalos himnusza.
Amikor mozog a föld
Erősen készül már a nagynyaralásról szóló bejegyzés, de addig is amíg Szabolcs elkészül a kétheti országlátás képanyagával, az elmúlt heti eseményekről mesélek nektek kicsit. Az otthon megjelent elég pontatlan hírek után többen kerestetek, hogy hogyan is volt ez a földrengés-dolog, és egyáltalán, élek-e még? Saját élménybeszámoló és a helyi ismerősöktől kapott háttérinfók következnek kicsit rendhagyó formában.
Mi is történt pontosan?
Szerda reggel 9 előtt erős földrengés rázta meg az országot, az epicentrum Guanacaste tartományban, a csendes-óceáni Sámara település közelében volt. A Richter-skála szerinti 7,6 magnitúdós rengés pár gyengébb házat összedöntött, sokat megrongált. Személyes érdekesség, hogy Szabolccsal és Bálinttal a rengés előtt csak pár nappal nyaraltunk arrafelé, a szállásunkhoz közeli Tamarindót evakuálták is cunami-veszély miatt – ezt pár órával később visszavonták a hatóságok.
Folytatás
San José: Museo Nacional
Mielőtt végleg kiköltöztek volna a héten, múlt vasárnap még útra kerekedtünk Rachellel, hogy meglátogassuk a fővárosi Nemzeti Múzeumot. Innen következik most egy rövid galéria kommentár nélkül.
Bevezetőnek egy életkép még korábbról: Mike és Balázs San Rafaelbe menet.
Szomszédok, San Rafael, komponálás
Rég írtam már blogbejegyzést, a lustaságom ráfogom arra, hogy úgyis nyaralni voltatok! Panama után kicsit belassult az élet, talán mostanra fogytam ki picit a kezdeti lelkesedésből, vagy csak az esős évszak közeledte depresszál – nem tudom. Azért ez-az történt az elmúlt négy hétben is, kis színes bejegyzés következik!
Azt hiszem még nem számoltam be róla, hogy a felső lakásban több mozgás is volt az elmúlt hónapokban: Húsvét után Sarah végleg kiköltözött, helyette egy tanár srác lakott itt egy hónapig. Úgy másfél hónapja pedig két, ifjúsági programmal érkezett, helyieknek angolt tanító fiatal költözött be fölém: Rachel Olaszországból, Mike pedig Georgiából hamar állandó bulihangulatot teremtett a szálláson. Folytatás
Koncertélmények
Ahogy már meséltem régebben, az albérletem közvetlenül az egyetem mellett található, azt azonban még nem, hogy a legközelebbi épületek egyike pont a Zenei Tanszéké. Ezt és a lassan sokasodó helyi ismerősöket kihasználva jutottam el pár koncertre.
Kezdjük egy kis zenei érdekességgel! Egyetemi klarinétos diplomakoncertjén apuka darabját játssza, azaz kortárs és helyi muzsika egyszerre. A mű címe: Vadorzók, a helyi zenére nagyon jellemző a sokféle ütőshangszer, főleg a békabrekegést utánzó fadarab gyakori használata. Érdekesség, hogy a koncert zárószáma magyar darab volt: Kovács Béla “After You, Mr. Gershwin!” című műve.
Heredia: Monte de la Cruz
Mivel nem vagyok egy magányos felfedező, kaptam az ajánlaton, amikor a kóruspróba alatt egyik basszus tettestárs nekem szegezte a kérdést: van-e kedvem kirándulni? A kiszemelt vasárnap estére egyéb programom is ígérkezett (hamarosan erről is beszámolok), ezért egy közeli piknikezőhelyet kerestünk fel: a Kereszt-hegyet itt Herediában.
A belvárosban találkoztam reggel Miguellel, némi vásárlás és várakozás után egy bő félórás buszúttal értünk fel a hegyre. Egy kis föcióra: Costa Rica éghajlata függőlegesen erősen tagolt. Míg lent a tengerparton trópusi hőség tombol, Heredia városa 1100 m környékén már kellemesen tavaszias. Az 1900 m-es Monte de la Cruzon koradélelőtt pedig már elkél a pulóver is, miközben a meredeken sütő nap alatt didergés közben ég pecsenyére az ember. A flóra érdekesen keveredik: a fák a mérsékelt égövre jellemzőek, míg a kisebb növények inkább trópusiak.