Utolsó Costa Ricában írt bejegyzésemhez érkeztünk, a búcsúzkodásról most nehéz lenne beszámolni, helyette talán az utolsó tematikus bejegyzés következik.
Mikor vagy igazi tico (azaz costa ricai)?
Utolsó Costa Ricában írt bejegyzésemhez érkeztünk, a búcsúzkodásról most nehéz lenne beszámolni, helyette talán az utolsó tematikus bejegyzés következik.
Mikor vagy igazi tico (azaz costa ricai)?
Erősen tart már a visszaszámlálás a hazautazásomig (december 14-22.), és bár igyekszem kihasználni a maradék hónapot, de az alkalmankénti bulik és (a már többnyire ismert helyekre történő) kirándulások kevésbé turistaszerűek és a blogra se nagyon illenek. 😉 Közeledik azonban a karácsonyi koncertszezon a kórussal, így ideje megejteni egy régóta húzódó beszámolót. Igen, újabb zenei témájú poszt következik! 😛
Szeptember 22-én volt a kórusunk születésnapi koncertje, erre nagyszabású műsorral készültünk. Így novemberre végre sikerült megszereznem a felvételt, erre vártak már sokan! 😉 Az egész koncertet nincs értelme feltölteni, négy rövid videót kaptok a teljes kétórás előadásból. Folytatás
A nicaraguai túra óta aránylag eseménytelenül telnek a napok, így újra megpróbálok kicsit a mindennapokból közvetíteni pár képet. A costa ricai őszben minden délután az ember nyakába szakad a téma, időjárás-jelentés következik!
A szeptembertől novemberig jellemző időjárás nagyon könnyen leírható: kicsit alacsonyabb hőmérséklet (huszonkevés-tizensok fok), felhők az égen, és minden első-második délután menetrend szerint egy hatalmas eső. Ezt kábé úgy lehet elképzelni, mint egy magyarországi kánikulai napon az év legdurvább felhőszakadása. Csak ez itt minden nap megtörténik.
Vigyázat! Dangerosz! A következő sorokban a cselekmény részletezése következik. Azaz: Costa Rica két hétben; amit látni lehet belőle ennyi idő alatt, azt azt hiszem mind meg is néztük. Mi. Értsd: Balázs Kovács (Blogger, alias KoBa(k)) egy baráttal (Szabolcs Sélley, alias Művész Úr) és egy öccsel (Bálint Kovács, alias Én) megszaporodva járta végig az országot, Napkelettől Napnyugatig, a tengertől a tengerig, a folyóktól a földkerekség határáig.
Biztonsági figyelmezetetés (alias Jobb Későn Mint Soha): ebben a bejegyzésben stílustörés következik. Nem ajánljuk: (1) azoknak, akik kizárólag a Blogger elegáns és fordulékony stílusáért olvassák ezt a blogot, (2) illetve akik kijönnek még Costa Ricába, ugyanis (szinte) minden poén le lesz lőve… Ajánljuk viszont: (1) azoknak, akik jönnek még Costa Ricába: jó, ha egyre, s másra felkészülve érkeznek, illetve (2) azoknak, akik kíváncsiak. Ajánljuk továbbá Tortuguero minden teknősének, hálánk jeléül.
Rövid képes-videós beszámoló következik, kommentár nélkül. Így zajlott Herediában a legnagyobb állami ünnep – Costa Rica (és egész Közép-Amerika) 1821. szeptember 15-én a spanyoloktól kivívott függetlenségére emlékeztünk.
A fotók témája sorrendben: előesti fáklyás futás, a helyi iskolák délelőtti felvonulása, az Orquesta Sinfónica Municipal de Heredia esti koncertje a helyi gimnázium dísztermében, kóruspróba másnap a Városházán. A videó végén hallható darab a Marcha Heredia, a város nem hivatalos himnusza.
Erősen készül már a nagynyaralásról szóló bejegyzés, de addig is amíg Szabolcs elkészül a kétheti országlátás képanyagával, az elmúlt heti eseményekről mesélek nektek kicsit. Az otthon megjelent elég pontatlan hírek után többen kerestetek, hogy hogyan is volt ez a földrengés-dolog, és egyáltalán, élek-e még? Saját élménybeszámoló és a helyi ismerősöktől kapott háttérinfók következnek kicsit rendhagyó formában.
Szerda reggel 9 előtt erős földrengés rázta meg az országot, az epicentrum Guanacaste tartományban, a csendes-óceáni Sámara település közelében volt. A Richter-skála szerinti 7,6 magnitúdós rengés pár gyengébb házat összedöntött, sokat megrongált. Személyes érdekesség, hogy Szabolccsal és Bálinttal a rengés előtt csak pár nappal nyaraltunk arrafelé, a szállásunkhoz közeli Tamarindót evakuálták is cunami-veszély miatt – ezt pár órával később visszavonták a hatóságok.
Folytatás
Mielőtt végleg kiköltöztek volna a héten, múlt vasárnap még útra kerekedtünk Rachellel, hogy meglátogassuk a fővárosi Nemzeti Múzeumot. Innen következik most egy rövid galéria kommentár nélkül.
Bevezetőnek egy életkép még korábbról: Mike és Balázs San Rafaelbe menet.
Rég írtam már blogbejegyzést, a lustaságom ráfogom arra, hogy úgyis nyaralni voltatok! Panama után kicsit belassult az élet, talán mostanra fogytam ki picit a kezdeti lelkesedésből, vagy csak az esős évszak közeledte depresszál – nem tudom. Azért ez-az történt az elmúlt négy hétben is, kis színes bejegyzés következik!
Azt hiszem még nem számoltam be róla, hogy a felső lakásban több mozgás is volt az elmúlt hónapokban: Húsvét után Sarah végleg kiköltözött, helyette egy tanár srác lakott itt egy hónapig. Úgy másfél hónapja pedig két, ifjúsági programmal érkezett, helyieknek angolt tanító fiatal költözött be fölém: Rachel Olaszországból, Mike pedig Georgiából hamar állandó bulihangulatot teremtett a szálláson. Folytatás
Ahogy már meséltem régebben, az albérletem közvetlenül az egyetem mellett található, azt azonban még nem, hogy a legközelebbi épületek egyike pont a Zenei Tanszéké. Ezt és a lassan sokasodó helyi ismerősöket kihasználva jutottam el pár koncertre.
Kezdjük egy kis zenei érdekességgel! Egyetemi klarinétos diplomakoncertjén apuka darabját játssza, azaz kortárs és helyi muzsika egyszerre. A mű címe: Vadorzók, a helyi zenére nagyon jellemző a sokféle ütőshangszer, főleg a békabrekegést utánzó fadarab gyakori használata. Érdekesség, hogy a koncert zárószáma magyar darab volt: Kovács Béla “After You, Mr. Gershwin!” című műve.
Mivel nem vagyok egy magányos felfedező, kaptam az ajánlaton, amikor a kóruspróba alatt egyik basszus tettestárs nekem szegezte a kérdést: van-e kedvem kirándulni? A kiszemelt vasárnap estére egyéb programom is ígérkezett (hamarosan erről is beszámolok), ezért egy közeli piknikezőhelyet kerestünk fel: a Kereszt-hegyet itt Herediában.
A belvárosban találkoztam reggel Miguellel, némi vásárlás és várakozás után egy bő félórás buszúttal értünk fel a hegyre. Egy kis föcióra: Costa Rica éghajlata függőlegesen erősen tagolt. Míg lent a tengerparton trópusi hőség tombol, Heredia városa 1100 m környékén már kellemesen tavaszias. Az 1900 m-es Monte de la Cruzon koradélelőtt pedig már elkél a pulóver is, miközben a meredeken sütő nap alatt didergés közben ég pecsenyére az ember. A flóra érdekesen keveredik: a fák a mérsékelt égövre jellemzőek, míg a kisebb növények inkább trópusiak.