A bakancslistámon már nagyon régóta szerepelt az Egyesült Királyság, de valahogy eddig soha nem sikerült ellátogatnom ide. Idén nyáron Áron barátom és az ő oxfordi ismerőse, Balázs segítségével végre sikerült pótolni ezt a hiányt! Túl szószátyár most nem leszek, hiszen Anglia gyakori magyar úti cél, és aki még nem is járt ott, az is biztosan ismeri az összes klasszikus turistalátványosságot – hat nap alatt nekünk most csak ezekre jutott időnk. A fotók mint mindig, a bejegyzés végén, érdemes párhuzamosan nézni-olvasni az úti beszámolóval!
Hazaút és New York
Ahogy már – remélem – mindenki tudja, december 22-én egyben hazatértem Magyarországra az egy éves costa ricai útról. A kinti fájó búcsúzás és az itthoni boldog megérkezés között megszakítottam a repülést egy hétre, hogy életemben először körbenézzek New Yorkban kicsit. Szokás szerint a bejegyzés végén figyelnek a további képek a galériában!
A costa ricai utolsó napokban kórusprogramok, esti búcsúzkodások és álmatlanság miatt minimálisat aludtam, így öt óra repülés után a megérkezés délutánján vetekedtem a reptéri dolgozókkal morcosság tekintetében. A szállásomra egy gyűjtő kisbusszal kb. 2 óra alatt jutottam el, itt szinte azonnal kidőlve kb. 13 órán keresztül húztam a lóbőrt.
Másnap szép, napos, de hűvös szombatra ébredtem. Az upper west side-i utcákon beszereztem egy tipikus new yorki reggelit (fánk és kávé), majd gyalog útnak indultam a Central Park felé. Akklimatizálódásként fél napot sétáltam, felkeresve pár kötelező helyet és élvezve a természetet, majd tennivaló után néztem: a Grand Central Terminalban turistáskodás közben betértem az Apple boltba némi telefonbeszerzésre, majd igazi helyi lakos módjára egy Best Buy keresésével ismertem meg Midtownt. 🙂 Este összeismerkedtem az ausztrál szobatársammal, Eduardoval, akivel a következő napokban közösen jártuk a várost.
Que tuanis ser tico!
Utolsó Costa Ricában írt bejegyzésemhez érkeztünk, a búcsúzkodásról most nehéz lenne beszámolni, helyette talán az utolsó tematikus bejegyzés következik.
Mikor vagy igazi tico (azaz costa ricai)?
Canción por noche
Erősen tart már a visszaszámlálás a hazautazásomig (december 14-22.), és bár igyekszem kihasználni a maradék hónapot, de az alkalmankénti bulik és (a már többnyire ismert helyekre történő) kirándulások kevésbé turistaszerűek és a blogra se nagyon illenek. 😉 Közeledik azonban a karácsonyi koncertszezon a kórussal, így ideje megejteni egy régóta húzódó beszámolót. Igen, újabb zenei témájú poszt következik! 😛
Szeptember 22-én volt a kórusunk születésnapi koncertje, erre nagyszabású műsorral készültünk. Így novemberre végre sikerült megszereznem a felvételt, erre vártak már sokan! 😉 Az egész koncertet nincs értelme feltölteni, négy rövid videót kaptok a teljes kétórás előadásból. Folytatás
Esős évszak és Halloween
A nicaraguai túra óta aránylag eseménytelenül telnek a napok, így újra megpróbálok kicsit a mindennapokból közvetíteni pár képet. A costa ricai őszben minden délután az ember nyakába szakad a téma, időjárás-jelentés következik!
A szeptembertől novemberig jellemző időjárás nagyon könnyen leírható: kicsit alacsonyabb hőmérséklet (huszonkevés-tizensok fok), felhők az égen, és minden első-második délután menetrend szerint egy hatalmas eső. Ezt kábé úgy lehet elképzelni, mint egy magyarországi kánikulai napon az év legdurvább felhőszakadása. Csak ez itt minden nap megtörténik.
A túlélés művészete: Nicaragua
Repül az idő: újból eltelt szűk három hónap, így megint összepakoltam egy kis világlátásra – ez alkalommal északnak indultam az új kalandok után.
Nicaragua Közép-Amerika egyik legszegényebb országa, a sok évtizedes belviszályok után az 1990-ben hivatalosan megszűnt diktatúra erői a mai napig éreztetik hatalmukat, a gazdaság igen gyenge, a drogkereskedés és korrupció meghatározója a mindennapi közéletnek. Ugyanakkor az ország gyönyörű, az emberek kedvesek (amikor éppen nem megfejni akarják a turistát), és sok tekintetben rengeteget fejlődött az elmúlt években.
Costa Rica kéthetes kókuszdióhéjban
Vigyázat! Dangerosz! A következő sorokban a cselekmény részletezése következik. Azaz: Costa Rica két hétben; amit látni lehet belőle ennyi idő alatt, azt azt hiszem mind meg is néztük. Mi. Értsd: Balázs Kovács (Blogger, alias KoBa(k)) egy baráttal (Szabolcs Sélley, alias Művész Úr) és egy öccsel (Bálint Kovács, alias Én) megszaporodva járta végig az országot, Napkelettől Napnyugatig, a tengertől a tengerig, a folyóktól a földkerekség határáig.
Biztonsági figyelmezetetés (alias Jobb Későn Mint Soha): ebben a bejegyzésben stílustörés következik. Nem ajánljuk: (1) azoknak, akik kizárólag a Blogger elegáns és fordulékony stílusáért olvassák ezt a blogot, (2) illetve akik kijönnek még Costa Ricába, ugyanis (szinte) minden poén le lesz lőve… Ajánljuk viszont: (1) azoknak, akik jönnek még Costa Ricába: jó, ha egyre, s másra felkészülve érkeznek, illetve (2) azoknak, akik kíváncsiak. Ajánljuk továbbá Tortuguero minden teknősének, hálánk jeléül.
Függetlenség napja
Rövid képes-videós beszámoló következik, kommentár nélkül. Így zajlott Herediában a legnagyobb állami ünnep – Costa Rica (és egész Közép-Amerika) 1821. szeptember 15-én a spanyoloktól kivívott függetlenségére emlékeztünk.
A fotók témája sorrendben: előesti fáklyás futás, a helyi iskolák délelőtti felvonulása, az Orquesta Sinfónica Municipal de Heredia esti koncertje a helyi gimnázium dísztermében, kóruspróba másnap a Városházán. A videó végén hallható darab a Marcha Heredia, a város nem hivatalos himnusza.
Amikor mozog a föld
Erősen készül már a nagynyaralásról szóló bejegyzés, de addig is amíg Szabolcs elkészül a kétheti országlátás képanyagával, az elmúlt heti eseményekről mesélek nektek kicsit. Az otthon megjelent elég pontatlan hírek után többen kerestetek, hogy hogyan is volt ez a földrengés-dolog, és egyáltalán, élek-e még? Saját élménybeszámoló és a helyi ismerősöktől kapott háttérinfók következnek kicsit rendhagyó formában.
Mi is történt pontosan?
Szerda reggel 9 előtt erős földrengés rázta meg az országot, az epicentrum Guanacaste tartományban, a csendes-óceáni Sámara település közelében volt. A Richter-skála szerinti 7,6 magnitúdós rengés pár gyengébb házat összedöntött, sokat megrongált. Személyes érdekesség, hogy Szabolccsal és Bálinttal a rengés előtt csak pár nappal nyaraltunk arrafelé, a szállásunkhoz közeli Tamarindót evakuálták is cunami-veszély miatt – ezt pár órával később visszavonták a hatóságok.
Folytatás
San José: Museo Nacional
Mielőtt végleg kiköltöztek volna a héten, múlt vasárnap még útra kerekedtünk Rachellel, hogy meglátogassuk a fővárosi Nemzeti Múzeumot. Innen következik most egy rövid galéria kommentár nélkül.
Bevezetőnek egy életkép még korábbról: Mike és Balázs San Rafaelbe menet.