¡Viva Cristo Rey!

Ahogy pénteken megígértem, itt az első bejegyzés, a téma: Virágvasárnap. Felpörögtek az események, holnap is gyertek vissza, koncertbeszámolóval jövök!

De ne szaladjunk előre, csak a város túlvégére: Virágvasárnap reggel laza fél órás sétával értem el a Heredia túlvégénél található San Francisco kápolnához. Itt már nagy tömeg gyülekezett, cserkészek, ministránsok, és rézfúvósok hordái csoportosultak a tömegben. Mindenki pálmaleveleket szorongatott, van itt kérem történeti hűség, nem barkáznak ám a népek. Sokan origamit vagy keresztet készítettek a levelekből – ez mondjuk nem tudom mennyire korhű megoldás… 😉

Ahogy elközelgett az indulás ideje, rendezett sorokba álltak a ministránsok, csatarendbe álltak a papok, és a tömeg feje fölött, a lépcsőn lefelé furcsán el kezdett billegni egy Jézus-szobor teteje… ahogy közelebb értek kiderült, nem a szobortalapzat mondta fel a szolgálatot, hanem az életnagyságú szobor egy szamár hátán csacsigolt végig a körmeneten!

Négy oldalról négy egyházfi támogatta az Úristent a nyeregben, de a lépcsőn majdnem így is idejekorán csúnya véget ért. A zenekar megfújta a rezet, és folyamatos dobpergés és trombitaszó mellett vonultunk át a városon, pálmaleveleket lengetve.

Menet közben japán turistát megszégyenítő módon csattogtattam a gépem, a fenti fotó készítése közben sikerült belemásznom a körmenetbe, morcosan is nézett mindenki Jézust kivéve. Utolsó pillanatban bújtam ki a kordonkötelet tartó cserkészek között, elkerülve hogy a szamár után a rezesbanda tiporjon el.

A város közepén egy fura építmény jött szembe az utcán, mint egy középkori városfal és kapu. Ez volt Jeruzsálem kapuja, ahol a „város vénei” korhű ruhában fogadták a bevonuló Krisztus Királyt. Sajnos a megálló idejére én még a városfalon kívül ragadtam, így onnantól nincs fotóm az elöl történtekről. Van viszont saját videó, minden konkrétum nélkül a hangulatot próbáltam rögzíteni, ahogy sodródtam a tömegben.

A közel egy órás processzió végére elérkeztünk a helyi főplébániához, itt a templomban még agitálták a jó papok kicsit a tömeget, majd énekszóval rögtön belefogtunk a passiós misébe. Én felmenekültem az orgonakarzatra Joséhoz, az utolsó fotók ott készültek. Érdemes végigpörgetni a lenti galériát is!

A nap spanyol kifejezése: Domingo de Ramos – Virágvasárnap


Közzétéve

itt:

, írta:

Cimkék:

Hozzászólások

5 hozzászólás a(z) “¡Viva Cristo Rey!” bejegyzéshez

  1. Jazzabi avatar
    Jazzabi

    Ez a hangnem a fúvósokról tarthatatlan, megyek az ‘ombusman’-hoz! 😛 Remélem van kiadatási egyezményünk Costa Ricával! 😀

  2. KoBa(k) avatar

    Világosítsd fel a szegény billentyűst, mi a baj a hangnemmel?

  3. Jazzabi avatar
    Jazzabi

    Tudod, katolikus templomban mindent G dúrban kell játszani, egy kereszt. 😛 A rezes hordák és hasonló megjegyzések elég pejorativak olyan énekespacsirta elemektől akik lusták voltak hangszert cipelni a próbákra. 😛 😀

  4. KoBa(k) avatar

    G dúr, LOL. 😀 Valld be az a bajod, hogy a ministránsokkal és a cserkészekkel vettem a zenészeket egy hordába. 😛 Hogy megbékélj, mindjárt kijavítom a tegnapi bejegyzést az énekes horda fellépésére. 😉 És mondd, cipeltél már orgonasípot? Mert én igen, tömegközlekedésen, mindenen át. 😛

  5. Kriszt avatar
    Kriszt

    Egyszer volt szerencsém New York-ban ünnepelni a Virágvasárnapot… Ott is ilyen pálmaleveleket szorongattunk (még mindig őrzöm), és volt, aki keresztet hajtogatott belőle… De nem lengették ennyire lelkesen!

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .