Canción por noche

Erősen tart már a visszaszámlálás a hazautazásomig (december 14-22.), és bár igyekszem kihasználni a maradék hónapot, de az alkalmankénti bulik és (a már többnyire ismert helyekre történő) kirándulások kevésbé turistaszerűek és a blogra se nagyon illenek. 😉 Közeledik azonban a karácsonyi koncertszezon a kórussal, így ideje megejteni egy régóta húzódó beszámolót. Igen, újabb zenei témájú poszt következik! 😛

Szeptember 22-én volt a kórusunk születésnapi koncertje, erre nagyszabású műsorral készültünk. Így novemberre végre sikerült megszereznem a felvételt, erre vártak már sokan! 😉 Az egész koncertet nincs értelme feltölteni, négy rövid videót kaptok a teljes kétórás előadásból. Folytatás

Függetlenség napja

Rövid képes-videós beszámoló következik, kommentár nélkül. Így zajlott Herediában a legnagyobb állami ünnep – Costa Rica (és egész Közép-Amerika) 1821. szeptember 15-én a spanyoloktól kivívott függetlenségére emlékeztünk.

A fotók témája sorrendben: előesti fáklyás futás, a helyi iskolák délelőtti felvonulása, az Orquesta Sinfónica Municipal de Heredia esti koncertje a helyi gimnázium dísztermében, kóruspróba másnap a Városházán. A videó végén hallható darab a Marcha Heredia, a város nem hivatalos himnusza.

Folytatás

Szomszédok, San Rafael, komponálás

Rég írtam már blogbejegyzést, a lustaságom ráfogom arra, hogy úgyis nyaralni voltatok! Panama után kicsit belassult az élet, talán mostanra fogytam ki picit a kezdeti lelkesedésből, vagy csak az esős évszak közeledte depresszál – nem tudom. Azért ez-az történt az elmúlt négy hétben is, kis színes bejegyzés következik!

Azt hiszem még nem számoltam be róla, hogy a felső lakásban több mozgás is volt az elmúlt hónapokban: Húsvét után Sarah végleg kiköltözött, helyette egy tanár srác lakott itt egy hónapig. Úgy másfél hónapja pedig két, ifjúsági programmal érkezett, helyieknek angolt tanító fiatal költözött be fölém: Rachel Olaszországból, Mike pedig Georgiából hamar állandó bulihangulatot teremtett a szálláson. Folytatás

Tanulok és tanítok

Az elmúlt hetekben két fontos esemény történt: kiiratkoztam a nyelviskolából és elkezdtem magyart tanítani.

Emlékeztek még, hogy anno szóba került, tanuljunk meg egy magyar darabot a kórussal? Két hete felhozta José, hogy adjak egy darabot a következő koncerthez tervezett nemzetközi repertoárba. Az Esti dalt ajánlottam, és mivel nagyon tetszett mindenkinek, meg is kaptam a feladatot a kórus betanítására és koncerten vezénylésre.

Folytatás

Kántorkodás és körmenetek

Az utolsó nagyheti bejegyzés következik, gyorsan feldolgozom a Nagycsütörtökön és Nagypénteken történteket, mielőtt elutaznék Panamába új élményekért. Legközelebb már tényleg tengerparti fotókkal jelentkezem! 😉

A hétfői koncert után José megkért, hogy segítsek a nagycsütörtöki misén. Erre a napra alkalmi kamarakórus állt össze (főleg a nagykórus tagjaiból), egyrészt énekkel kellett a basszust erősítenem, másrészt pár kórusművet és helyi népéneket orgonán kísérnem.

Folytatás

Zene nélkül mit érek én?

A múlt hétnek két zenei fejleménye van, amiről mindenképp be szeretnék számolni most nektek! Illusztrációként kivételesen idegen tollakkal ékeskedem.

Csütörtökön Sarah (a felső szomszéd leányzó) elhívott a barátaival egy partira, a helyi La Birreria bárba. Jóféle helyi popzene szólt, a műfaj annyira nem izgalmas, viszont az élő koncert igényes volt, a standard gitáros felállás mellett fúvósok, egész jó énekesek. Mivel – női szervezés révén – kissé kacifántosan én későn értem oda, ezért csak pár órát tudtam eltölteni, a jó hangulat és az enyhe másnapi macskajaj garantált volt. Remélem később is hozzá tudok verődni ehhez a bandához, jó kis társaságnak tűnt!

Folytatás

Jazz line lessons

Kik?

Összesen 12 diák gyűlt össze idén a zenei szakra, eléggé furcsa felosztásban: 3 gitáros, 4 basszgitáros (!), 2 rézfúvós (trombita és harsona), 1 énekes (kicsit tud zongorázni is), 1 dobos, 1 billentyűs. A zenei tudásszint vegyes; általában nem túl sok elméleti alappal de jópár év bandában zenéléssel érkeztek az emberek, a gitárosok jellemzően inkább akkordmágusok mint kottaolvasók, a fúvósoknak meg mindig transzponálni kell. Ugyanakkor van aki konziba felvételizik idén, és van két senior tagunk is: az egyik basszgitáros 30 éves körüli, sokat játszott dán avantgard rock bandában, pár év kihagyás után jött ide gyakorolni. A másik egy svéd old school rocker stílusú basszeros valahol a 40-50-es éveit taposva, betegség után próbál újra formába lendülni nálunk; ő komoly zenei alapokkal rendelkezik (az USÁban is tanult pár évig), szabadidejében általában a saját zenéjét írogatja a szobájában berendezett elég komoly házi stúdióban.

Kivel?

Két zenetanárunk is van, akik felváltva tartják az órákat; Jacob és Nicolai. Mindketten zeneakadémiát végeztek (gondolom jazz szakon), elsődleges hangszerük a szóló- ill. basszgitár. Szakmai tudásra tehát nincs gond, Jacob aprólékosan figyel is mindenre és mindig tud érdemileg hozzáfűzni a dolgokhoz; Nicolai kicsit lazább fazon, de ő is jól nyomja a témát. A hangulat laza, ökörködős; mindenki támogatva van és segítenek bárkinek – alapvetően az egész sulinak ez a filozófiája.

Mit?

Általában a tanárunk vagy saját választás alapján emelünk ki nótákat megtanulásra. Jazz standardek, Radiostar nóták, Miles Davis szerzemények kerültek eddig terítékre. Próbálnak olyat találni amit együtt játszhatunk (ami ebben a felállásban eléggé nagy kihívás), de lesznek olyan esetek is amikor két külön bandára válunk szét majd.

Hogyan?

A napunk általában új nótával kezdődik. Ilyenkor először meghallgatjuk felvételről az adott számot, képbe jövünk ritmusban, stílusban, szerkezetben. Ezután megkapjuk az akkordokat (meg esetleg a dallamot kottázva), és mindenki nekiesik megtanulni hangok szintjén. A gitárosoknak be kell tanítani a dallamot, mert a kotta nem az erősségük (van amikor nincs is lekottázva a dallam), a fúvósoknak és a dobosnak tisztába kell jönnie a szerkezettel meg a ritmussal, nekem stílusbeli kérdéseim szoktak adódni. Ha ének is van a darabban, akkor még az ideális hangnemet is meg kell találni közben. Végül lassan összeáll a darab a közös zenélésre; ha mindenkinek megvannak az alapok, akkor a szólózás rendje is kiosztásra kerül; általában 2-3 hangszer játszik szólót egy nótában, szabadon improvizálunk a hangnemre vagy az akkordmenetre. Innentől újra meg újra elővesszük a darabot pár napig, míg mindenkinek teljesen összeáll a fejében a zene.

Persze nem egyvégtében nyomjuk egész nap; kábé óránként tartunk tea-, kávé-, és cigiszünetet; és persze van ebédszünet is. Időnként szóba kerül némi szolfézs és zeneelmélet, ha szükség van rá; máskor pedig külön kisebb csoportokra válunk gyakorlás végett.

Jövő héten síelni megy az egy szem dobosunk, így szerzői hetet tartunk: mindenki megpróbál összehozni valami saját szerzeményt, amiből a jobbakat játszuk majd koncerteken is illetve hangfelvétel készül majd belőle. Appropó: zenészek! Van valakinek némi zeneelméleti anyaga a hagyományos kínai pentaton népzenéről? Megköszönném…