Tájak és utcakép

Az első tematikus bejegyzés következik, ezekben az itteni mindennapi életet mutatom meg nektek más-más oldalról. Ma a helyi tájakkal és utcaképpel foglalkozunk!

Egy rövid áttekintés Costa Rica földrajzáról: az ország a Közép-Amerikai földhídon található, teljes szélességében elfoglalva azt. Északról Nicaragua, délről Panama, keletről és nyugatról pedig a Karib-tenger és a Csendes óceán határolja. Két fő hegylánca északról délnek húzódik, egy központi völgyet fogva közre. Röviden, ha húzol egy vízszintes vonalat a térképen: víz-hegy-völgy-hegy-víz – ez Costa Rica. 😉

Folytatás

Tervek és projectek

Mostanában hanyagoltam kicsit a blogot, de ez nem azt jelenti, hogy elfeledkeztem rólatok! Egyszerűen elmúlt a kezdeti “minden újdonság” életérzés, a tematikus ország­ismertető bejegyzésekhez pedig még gyűjtöm az anyagot. Ezért most vegyes apróságok következnek.

Hétköznapok

Az irodában szépen lassan csordogálnak a fejlesztések, és körvonalazódik egy új, nagyobb léptékű, szakmailag izgalmas terv is. Még semmi sem biztos, de remélem egy hónapon belül végzünk minden eddigivel, és belevághatunk a lecsóba! Nyelvórákon nagy tempóban haladunk előre, múltkor beszéltem Laurával, hogy lassítsunk kicsit a nyelvtannal. Nem mintha nem menne, de beszédnél kevéssé nyerő hogy négy igeidőt használok, ha ugyanakkor alig 50-100 szót ismerek. Úgyhogy innentől vocabulario ezerrel!

Kóruson létszámhiány miatt átkerültem a basszusba, aminek örülök, mert jobb a hangzás és a társaság is a dörmögő szekcióban. Múltkor Facebookon szóba került hogy mutathatnék nekik valami magyar éneket, azóta fenem a hangvillámat az Esti dalra, de egyelőre nem mertem Josét sokkolni az ötlettel. 😀

A társadalmi életem továbbra is lassan alakul, de a háziakat már jól ismerem, háromgyerekes család, a legidősebb srác, Fredo pont velem egyidős, és mindenki profin tud angolul, ez sokat segít. Az albérlőtársakkal közösen szoktunk  hétvégente  grillpartit rendezni itt a kertben, Fredo eteti, én itatom a tisztelt közönséget. Folytatás

Sűrűsödő hétköznapok

Az edzőterem és kántorkodás mellett nem álltam le további délutáni programok szervezésével, a múlt héten elindult a nyelvtanulás és a kórus, ideje beszámolnom róluk!

Az első három hét délután tartott nyelvi csoportok után való kutatással telt, eredménytelenül – ezt megelégelve végül magánórára iratkoztam be egy helyi nyelviskolába. Heti kétszer járok ide, az ára sajnos igen borsos, így valószínűleg az első pár hónap után keresek majd valami alternatívát. A tanárnő viszont nagyon profi – Laura a legelső órán úgy megbeszéltetett, magam is meglepődtem mennyit bírok hablázni spanyolul. 😀

Folytatás

Edzésre fel!

Már mielőtt elindultam, három elhatározás volt bennem, amit – a munka mellett – ebben a kinnt töltött évben csinálni szerettem volna. Az első két helyen természetesen a zene és a nyelvtanulás állt. A harmadikkal azonban sokakat megleptem: elhatároztam, hogy beiratkozom egy edzőterembe.

Akik ismernek, tudják, hogy ha valami, az edzőtermi világ igazán messze áll tőlem. Futni többé-kevésbé rendszeresen járok lassan már két éve, de kar- és mellizmok tekintetében még mindig igen gyatrán állok. Ez, és a “mikor, ha most nem” életérzés vett rá, hogy kipróbáljam a dolgot. Persze az is segített, hogy Dindi anyósa, Sara a helyi sport- és egészségügyi központ – a Gimnasio Skorpio – tulajdonosa, így a beiratkozás is könnyen ment.

Folytatás

Itthon, messzi otthon

Amint megérkeztem, már rögtön az ország meghódításán kezdtem el törni a fejem. És mi lehet ennek jobb módja, mint egy saját lakás? Vagy legalábbis egy albérlet. 😉

Az első napokban ki is szúrtam magamnak pár hirdetést a Craigslisten, rögtön három helyre küldtem e-mailt. Az első (és mindezidáig egyetlen) hely, ahonnan válaszoltak, rögtön alkalmasnak tűnt. Az irodától 5-10 perc sétatávolságra, fotók alapján jó állapotban levő helyre keresnek háziállat nélküli, nem drogozó hölgyet vagy párt. Na ezeknek a kitételeknek majdnem megfelelek… 😀

Folytatás

Viszlát Vallekilde!

Már több mint két hónapja hogy hazajöttem Vallekildéből, úgy érzem ideje befejezni ezt a blogot. A záró fotók Vallekildében és az Ordrup-félsziget természetvédelmi területén készültek május elején.

Gondolkoztam, mit írjak záró gondolatként, de azt hiszem ilyet nem tudok. Az eddigi bejegyzések azt hiszem mindent elárultak a hangulatról és élményekről ami odakinn ért. Bár menetközben voltak ellentmondásos és fura dolgok, de összességében azt hiszem egy szóban tudnám összefoglalni ezt a négy hónapot: visszamennék!

Good-bye Vallekilde, good-bye danes,
it was a pleasant time with you!

Dán utózengék

Tudom, sok adósságom van még, lógok a berlini fotókkal és egy záró képsorozattal Vallekildéből, de előbb a legújabb felfedezésemről szeretnék mesélni nektek.

A napokban találtam rá Budaházy Gábor blogjára, aki – vicces, így utólag derült ki – ugyanúgy 2009. első félévében járt kinn Dániában, a Helsingør melletti Krogerup Højskoléban. Hozzám hasonlóan ő is blogot vezetett élményeiről, viszont neki megvolt a tehetsége és szorgalma, hogy sokkal többet és érdekesebben meséljen mint én. Témái viszont annyira visszaköszönnek az én élményeimből, hogy muszáj megosztanom pár írását veletek! Dánia nagyon homogén, majdhogynem uniformizált ország, így majdnem minden amit ő tapasztalt Krogerupban, az Vallekildére is igaz.

Itt vannak például rögtön a kulturális különbségek, például A nemzetközi helyzet fokozódik bejegyzésben leírtak nagyon jellemzőek volt nálunk is:

(…) Az igazi probléma azonban ezekkel mégsem a rosszul szervezettség, hanem a légkör. Egyre inkább nyilvánvaló a dánok és a köztünk lévő különbség. Természetesen szó sincs ellentétről vagy konfliktusról, de számomra elég nyilvánvaló most már, hogy ezekkel a fiatalokkal (…) nem találjuk a közös hangot. Kedvesek, de ez a kedvesség inkább erőltetett, és hamar túllépnek rajta. Figyelmesek is, de a figyelmük csak felületes dolgokra terjed ki. Mondanám, hogy udvariasak is, de ez nem igaz. Ez nem csak az udvarias nyelvi fordulatok hiányában mutatkozik meg, hanem a mindennapi gyakorlatban is.

Egy másik posztban az általatok annyit kérdezett 😉 dán csajokat írja le remekül:

Hogyan legyünk trendi dán nők? (…) Általában fesztelenül, közvetlenül viselkedjünk; gyakorta üdvözöjük egymást öleléssel, és bárkivel találkozzunk, széles mosoly üljön az orcánkon, függetlenül attól, hogy az illető valójában mennyire kedves számunkra. Ennél különösebben nagy erőfeszítést kedveskedére azonban ne nagyon pazaroljunk. (…) A formalitást utasítsuk el; vasárnap például nyugodtan járjunk-keljünk hálóruhában, kócos hajjal, lehetőleg ágypaplanunkat körülményes módon testünk köré csavarva, esetleg magunk után vonszolva a földön. (…)

Aztán ott van a dán konyha bővebb, kimerítő leírása (azért ennél az országnál ez nem volt túl nagy feladat 🙂 ), benne kedvenc nyelvtörőnkkel, a  Rød grød med fløde (vörös kása tejszínnel) nevű finom édességgel.

Nemzetközi konfliktusaink nekünk a szlovák lánnyal voltak, nagyon jellemző volt rá amit Gábor a kínai lányról írt! (Nyilván a Kína-Tibet konfliktus helyett nálunk a szlovák-magyar ellentét jött elő.)

Ez a hozzáállás nagyon elgondolkodtat. Az egy dolog, hogy beszédesen árulkodik a kínai köz- és ideológiai oktatásról, és átlagpolgár mentalitásáról. Viszont Cisz egyébként okos és empatikus, tehát lehetetlen, hogy legalább önmagában ne ismerné el a kérdésben az igazságot. Talán fél, hogy kompromittálódik, vagy esetleg kommunista családi háttérrel önellentmondásba jut? Esetleg oly eredményes az állami agymosás, hogy valóban azt hiszi, igaza van?

Hosszú lesz ez a bejegyzés, úgyhogy címszavakban még pár jellemző apróság: Praktikum – a dán villanykapcsolók és ablakreteszek rejtélyes világáról, és jellegzetes dán őszi és tavaszi hangulat; ezt én fotóimmal igyekeztem visszaadni, most itt vannak leírva is.

Lehet hogy kicsit sok az olvasmány, nekem rengeteg emléket hozott vissza a mindennapokból. Mindenesetre ha valaki Dániába menne hosszabb időre, olvasgassa szorgalmasan Gábor blogját, érdemes!

SSzabi @ Vallekilde

Szabolcs barátom meglátogatott múlt héten a kies Vallekilde Népfőiskolán. Eddigi szobatársam, Mads átköltözött addig egy másik sráchoz, így kényelmesen elfért nálam a sztárszaxofonista. 😉 Hétközben kipihente itt falun a diplomamunka fáradalmait, nomeg a zeneórákon és a pénteki koncerten erősítette csapatunkat pár klassz szóló erejéig. Hétvégén kiruccantunk Koppenhágába, a múltkori túra emlékeiből próbáltam némi idegenvezetést tartani. Én nem nagyon kattintgattam a héten, de Szabolcs fotóit elkértem, vegyesen Malmö, Vallekilde és Koppenhága a helyszín.

Örülök hogy itt voltál, Szabi, ha meguntad a diplomamunkát várunk vissza! 😉

Élet Vallekildében: fotók, videók

Végre-valahára sikerült megszerezni pár mások által készített és fotót és videót; így most multimédiás hétvégi bejegyzést olvashattok.

Zenél a kalózzenekar a musicalbenElőször is az egyik szöszi lett leányzó, Zane prezentációját szeretném megmutatni. Mindennapi életképek, bulik, és a sokat emlegetett musicalről pár fotó. Az angol helyesírással vannak problémái, de egyébként nagyon hangulatos kis összeállítás.
Letölthető itt!

Utolsó koncertünkről három nóta felvétele felkerült a YouTube-ra múlt héten, köszönhetően filmes aktivistánknak, Andrisnak. Sajnos a minősége feledhető a videóknak, de azért valami képet ad róla, milyen hihetetlenül magas művészi színvonalon műveljük itten a muzsikát. 😉


Daszvidanyija in Vallekilde Højskole


Express Yourself in Vallekilde Højskole


Pretty Fly in Vallekilde Højskole

Befejezésül pedig álljon itt egyetlen fotó Heidi jóvoltából, ahogy éppen megnyerjük a CCI Magazine által hirdetett versenyt. 🙂

A boldog győztesek iPoddal a kézben.

The future of newspaper, the newspaper of future

Ezzel a címmel készítettünk prezentációt egy dán lapkiadó, a CCI Magazine által kiírt innovatív versenyre. A verseny célja dióhéjban egy olyan ötlettel való előállás, ami különböző (legalább kettő) médiumot is használ. Nem ártott, ha van az ötletnek alapszintű üzleti modellje, és nem teljesen a valóságtól elrugaszkodott megoldás.

Mivel engem mindig is érdekelt a téma (az internet és az újságírás jövője), ezért gyorsan összerántottam egy klassz kis csapatot (4 fős teamek jelentkezését várták), és beneveztünk a megmérettetésre: András, Olivér, Tomasz és jómagam lettünk a négy muskétás.

Balázs, Tomasz, Olivér, András

Az ötlet kitalálására és a prezentáció elkészítésére egy hónapunk volt, ezt rendesen ki is használtuk; átlag hetente tartottunk brainstormingokat. Végül egy nagyon ütős kis prezentációt állítottunk össze, az élőszavas előadást én vezettem. Szerencsére nagyon jól sikerült, bár paráztam rendesen, de nagy sikert aratott az ötlet és az előadásmód is.

A prezentáció online megnézhető itt!
A léptetéshez a jobb alsó sarokban levő nyilakat használjátok.

Egy szó mint száz, négy csapatból minket ítélt nyertesnek a zsűri, fődíjként minden csapattag egy 16 GB-os Apple iPod touch-ot kapott ajándékba. Legalább lesz mivel kockulnom Barcelonában… 😉

Holnap délben repülünk a pálmafák, meleg tengerpartok, jó borok, őrült építészek és festők városába. Jövő hét szombatig ott tengetjük napjainkat, úgyhogy legközelebb egy hét múlva jelentkezem, addig jók legyetek! 🙂