Háziember akcióban

Eljött az ideje a helyi gasztronómiai ismertető­nek: a costa ricai ételek rizs alapúak. És babosak. Mindegyik. Minden nap. És bár az itteniek nagyon büszkék a helyi gasztronómiára, a fenti tények tükrében remélem érthető, hogy kénytelen voltam magamhoz ragadni a fakana­lat. A második tematikus bejegyzés következik, costa ricai és magyar ételek a terítéken!

Folytatás

Focimámor

Mi az a két dolog, ami egységesen minden latin-amerikai országra jellemző? A vallások között errefelé egyeduralkodó katolicizmus és persze a foci!

Ma este van a nemzeti bajnokság döntője Costa Ricában, ami idén nagy örömmel jár itt Herediában – ugyanis sok éve először döntőt játszik a helyi csapat, ami különleges népünnepélyre ad okot. Itt az ilyesmit amúgy is szeretik, pláne ha egymás után két hétvégén is lehetőség adódik rá. A helyi bajnokságnak ugyanis két meccsből áll a döntője: hazai és idegen pályán is el kell páholni az ellent az áhított kupa megszerzéséhez. Az első meccset 4-2-re nyerte a Club Sport Herediano, így jó eséllyel indul a mai második meccsen a bajnoki címért.

Folytatás

Tanulok és tanítok

Az elmúlt hetekben két fontos esemény történt: kiiratkoztam a nyelviskolából és elkezdtem magyart tanítani.

Emlékeztek még, hogy anno szóba került, tanuljunk meg egy magyar darabot a kórussal? Két hete felhozta José, hogy adjak egy darabot a következő koncerthez tervezett nemzetközi repertoárba. Az Esti dalt ajánlottam, és mivel nagyon tetszett mindenkinek, meg is kaptam a feladatot a kórus betanítására és koncerten vezénylésre.

Folytatás

San José: Catedral Metropolitana

Rég szerettem volna már körülnézni kicsit a fővárosban, de akárhogy szervezkedtem nem akart összejönni a dolog. Most egy különleges meghívás kapcsán, amúgy mellékesen megtettem első önálló utamat San Joséba.

Ha még emlékeztek az utolsó kóruskoncertre, a bejegyzés vége felé említettem, hogy megismertem pár zenészt a helyi egyetemről. A vonósnégyes csellistája, Silvia azonnal meg is ígérte nekem, hogy összeismertet a fővárosi katedrális orgonistájával. Ígéretet tett követett, telefonon sikerült elérni Rafael Saborío professzort, és megbeszélni egy vasárnapi időpontot orgonanézésre.

Folytatás

Kántorkodás és körmenetek

Az utolsó nagyheti bejegyzés következik, gyorsan feldolgozom a Nagycsütörtökön és Nagypénteken történteket, mielőtt elutaznék Panamába új élményekért. Legközelebb már tényleg tengerparti fotókkal jelentkezem! 😉

A hétfői koncert után José megkért, hogy segítsek a nagycsütörtöki misén. Erre a napra alkalmi kamarakórus állt össze (főleg a nagykórus tagjaiból), egyrészt énekkel kellett a basszust erősítenem, másrészt pár kórusművet és helyi népéneket orgonán kísérnem.

Folytatás

¡Viva Cristo Rey!

Ahogy pénteken megígértem, itt az első bejegyzés, a téma: Virágvasárnap. Felpörögtek az események, holnap is gyertek vissza, koncertbeszámolóval jövök!

De ne szaladjunk előre, csak a város túlvégére: Virágvasárnap reggel laza fél órás sétával értem el a Heredia túlvégénél található San Francisco kápolnához. Itt már nagy tömeg gyülekezett, cserkészek, ministránsok, és rézfúvósok hordái csoportosultak a tömegben. Mindenki pálmaleveleket szorongatott, van itt kérem történeti hűség, nem barkáznak ám a népek. Sokan origamit vagy keresztet készítettek a levelekből – ez mondjuk nem tudom mennyire korhű megoldás… 😉

Folytatás

Tájak és utcakép

Az első tematikus bejegyzés következik, ezekben az itteni mindennapi életet mutatom meg nektek más-más oldalról. Ma a helyi tájakkal és utcaképpel foglalkozunk!

Egy rövid áttekintés Costa Rica földrajzáról: az ország a Közép-Amerikai földhídon található, teljes szélességében elfoglalva azt. Északról Nicaragua, délről Panama, keletről és nyugatról pedig a Karib-tenger és a Csendes óceán határolja. Két fő hegylánca északról délnek húzódik, egy központi völgyet fogva közre. Röviden, ha húzol egy vízszintes vonalat a térképen: víz-hegy-völgy-hegy-víz – ez Costa Rica. 😉

Folytatás

Tervek és projectek

Mostanában hanyagoltam kicsit a blogot, de ez nem azt jelenti, hogy elfeledkeztem rólatok! Egyszerűen elmúlt a kezdeti “minden újdonság” életérzés, a tematikus ország­ismertető bejegyzésekhez pedig még gyűjtöm az anyagot. Ezért most vegyes apróságok következnek.

Hétköznapok

Az irodában szépen lassan csordogálnak a fejlesztések, és körvonalazódik egy új, nagyobb léptékű, szakmailag izgalmas terv is. Még semmi sem biztos, de remélem egy hónapon belül végzünk minden eddigivel, és belevághatunk a lecsóba! Nyelvórákon nagy tempóban haladunk előre, múltkor beszéltem Laurával, hogy lassítsunk kicsit a nyelvtannal. Nem mintha nem menne, de beszédnél kevéssé nyerő hogy négy igeidőt használok, ha ugyanakkor alig 50-100 szót ismerek. Úgyhogy innentől vocabulario ezerrel!

Kóruson létszámhiány miatt átkerültem a basszusba, aminek örülök, mert jobb a hangzás és a társaság is a dörmögő szekcióban. Múltkor Facebookon szóba került hogy mutathatnék nekik valami magyar éneket, azóta fenem a hangvillámat az Esti dalra, de egyelőre nem mertem Josét sokkolni az ötlettel. 😀

A társadalmi életem továbbra is lassan alakul, de a háziakat már jól ismerem, háromgyerekes család, a legidősebb srác, Fredo pont velem egyidős, és mindenki profin tud angolul, ez sokat segít. Az albérlőtársakkal közösen szoktunk  hétvégente  grillpartit rendezni itt a kertben, Fredo eteti, én itatom a tisztelt közönséget. Folytatás