Delfinek és denevérek: Bocas del Toro

Kávét/teát, sört/koktélt bekészíteni ízlés szerint, ígéret szerint az egy hetes panamázást feldolgozó gigabejegyzés következik!

0. nap: Utazás és szállás
1. nap: A falu, Bocas del Toro
2. nap: Vitorlázás – delfinek és korallok
3. nap: Isla Bastimentos – canopy és a Red Frog beach
4. nap: Isla Colon – biciklizés és a La Gruta
5. nap: Hazaút

0. nap: Utazás és szállás

Az utazáshoz a taxi-busz-gyalog-busz-hajó kombó helyett az egyszerűbb és élvezetesebb, de némileg drágább repülést választottam. A járatot a NatureAir légitársaság rotoros kisgépekkel szolgálja ki, ez is nagy vonzerő volt persze, hiszen még soha nem ültem ilyenen.

Vicces élmény a kis vasútállomásnyi reptereken végigcsinálni a szokásos repülés előtti procedúrát, majd beülni egy kisbusz méretű valamibe, aminek szárnya van. A kisgép többet liftezik a levegőben, viszont a kilátás kárpótol a kellemetlenségekért. A galériában  egyben az oda- és visszaút képei, a kontinentális tájak Costa Ricához, az óceánnak és szigetekkel szabdalt látkép Panamához tartozik.

Leszállás után azonnal megcsapja az embert a gyilkos meleg, 30 fok, irdatlan páratartalom, derékszögben tűző napsütés. A reptérről kilépve rögtön a faluban találja magát az ember, ahol a tengerparti házsor végén mólók sorakoznak, itt kell motorcsónakba szállni. A szállás egy másik szigeten, egy kb. 20-30 méter széles szoros túloldalán van, kiszálláskor egy dollárt kell a motorcsónakos markába nyomni, ez a viteldíj.

Az Aqua Lounge hostel híres a környéken, cölöpökre emelt deszkaépület nagy terasszal, amibe medencéket vágtak, így bármikor csobbanni lehet egyet a tengerben. A szállásom termes turistaszálló volt, direkt ilyet választottam a szocializálódás végett.

A szobatársaim (vegyesen brit, ír és amerikai srácok) rendesek voltak, a szálláson rendezett hatalmas partit már együtt lógtuk végig első este. Heti kétszer van itt hajnalig tartó buli, aludni nem érdemes, de nem is nagyon lehet, közvetlenül a szállás mellett van a táncparkett, hajnali háromig szól a zene. Fotó az éjszakai életről nem készült, talán mindenkinek jobb is így. 🙂

1. nap: A falu, Bocas del Toro

Másnap hajnali 11 körül sikerült kivergődni az ágyból, délutánra a hely felfedezését terveztem. Átcsónakázva a faluba először megszerveztem a másnapi programom, majd biciklit béreltem és egy óra alatt keresztül-kasul felfedeztem a helyet. A parti utcán végig vendéglők és ajándékboltok sorakoznak, azonban ha kicsit odébbteker az ember, felfedezheti a falu igazi életét. A galériában a tipikus helyi utcakép mellett felfedezhetitek a tűzoltóság és a helyi áramszolgáltató épületét is.

2. nap: Vitorlázás – delfinek és korallok

Egész napos túrára jelentkeztem erre a napra, délelőtt fél 10-kor indult velünk a katamarán vitorlás delfint és korallzátonyt nézni. Az ébresztőmet sikerült átaludnom, így rekord 15 perc alatt kerültem az ágyamból a vitorlásra – úgy, hogy közben vízitaxizni és reggelit vásárolni is kellett!

Első állomásunk a Delfin-öböl volt. A motorcsónakos túravezetők itt nekiállnak körözni a delfinek előcsalogatásához, ami néha sajnos sérülésekhez is vezet a gyors csónakok és a motor hajtócsavarja miatt. Mi a vitorlással csak ellebegtünk az öbölben, és a delfinek jöttek oda hozzánk, “körbeszaglászni” minket. Így kicsit távolabbról, de hosszabb ideig figyelhettünk vagy 5-6 delfint, ahogy felváltva ugráltak ki a vízből.

Miután elbúcsúztunk újdonsült barátainktól, a korallzátonyok felé vettük az irányt. Két helyen is megálltunk, és búvárszemüvegben, pipával ugrottunk be a hajóról a nyílt tengerbe. Mintha egy trópusi akváriumba került volna az ember, karnyújtásnyira kisebb-nagyobb tarkabarka halak, tengeri csillagok, és különböző korallképződmények felett úszkáltunk úgy fél órát mindkét helyen. Sajnos vízálló gép híján a korallokról nincs fotóm, a hajóról csak az őrmesterhalakat sikerült lekapni, ahogy a bedobott ananászdarabkákat majszolják. A korallzátonyok felett hason úszkálás nagy veszélye a leégés – nap végére nekem is sikerült a hátamat rákvörösre égetni, de sebaj, az élmény megérte!

3. nap: Isla Bastimentos – canopy és a Red Frog beach

Másnap a hátamra tekintettel ruhás program után néztem – így kerültem át fél órás motorcsónakázással a Bastimentos szigetre, lombtúrára (canopy). Ennek a lényege, hogy hevederbe szíjazva fel kell mászni az esőerdőben egy fa tetejére, ahol platformokról lehet a mélybe ugrani – azaz kifeszített kábeleken karabinerrel átsiklani 100-200 méteres távolságokat a 20-30 méter magasan. Az enyhe tériszonyommal ez bizony jó mókának tűnt! 🙂

Szerencsére nem volt túljelentkezés, két kanadai leányzóval és a túravezetőkkel összesen öten vettünk részt a programon. A “rutinfeladat” kábelen siklás mellett akadálypálya is volt a magasban, rönkfán, ingatag pallókon, egy szál kötélen kellett átegyensúlyozni. Hát, a mosolyom nem volt mindig őszinte!

A sziget másik fő látványossága a gyönyörű, képeslapra illő tengerpart. Ha már lent voltam, vörös hát ide vagy oda, nem bírtam ki hogy ne ússzak egyet. Itt nem védi szigetsor a partot, így a karib-tengeri hullámok egyenesen a partot érik, lehet ugrálni! A Red Frog beach (Nyílméregbéka-part) szerencsére elég szellősen volt turistákkal, egy kedves pár a reggeli motorcsónakról segített megőrizni a cuccomat míg én hableányt játszottam. Az úszástól megéhezve kipróbáltam egy helyi különlegességet a parti bárban. Ez a ceviche, ami citrusgyümölcsökben marinált nyers tengeri hal, illetve egyéb herkentyűk. Kissé rizikós étel, mert csak frissen ehető, de megkockáztattam és nagyon finom volt! Ebéd után átsétáltam a közeli Teknősbéka-partra is, ami vadregényesen elhagyatott, teljesen üres tengerpart volt, itt is fotóztam párat.

Egy különlegességet nem meséltem még: a szigeten találkoztam a hely nevét adó nyílméregbékával is. Égővörös színűen, megérinteni őket tilos, a bőrük ugyanis halálosan mérgező! A lombtúra elején a vezetőnk mutatott egy szép példányt, hazafelé a kikötőhöz menet pedig helyi kissrácok húztak le egy-egy dollárral hogy megmutassák a zsákmányukat. Bár alapvetően nem szeretem az ilyen turista- és állatnyúzást, de egy ilyen nap végén nem bírtam ellenálni.

4. nap: Isla Colon – biciklizés és a La Gruta

Az utolsó napra a központi sziget, Isla Colon (Kolombusz-sziget) felfedezését hagytam. Itt fekszik a falu, amit még az első nap biciklliztem körbe, és innen indult az összes túra is. A szálláshelyről így már rutinosan ugrottam a csónakba, és átvízitaxiztam a túlpartra. Itt biciklit béreltem (ezúttal 4 órára), és nekiindultam a sziget belsejének! Eltévedni nem nagyon lehet, összesen egy út vezet végig körbe a parton, amiből egy kiágazás szeli át keresztben a szigetet. Erre az útra kanyarodtam, és dimbes-dombos tájon kapaszkodva, az esőerdőben jól elázva, egy óra alatt értem fel a pár házból álló picinyke településre.

A hely különlegessége a Szűz Máriáról elnevezett barlang (vagy simán Denevér-barlang), spanyolul La Gruta. Maga a bejárat is gyönyörű vad zöld dzsungel mindenfelé, kis oltár és padok (búcsúra rendszeresen járnak ide a helyi lakosok), a bejáratnál Mária-szobor.

A barlang maga tán 50 méter hosszú lehet, közepén friss vizű patak folyik, combközépig gázolva lehet átjutni a kijáratig. Középen kis tavacska, ebben akár fürödni is lehet, ha a tenger után hűvösebb édesvízre vágyna az ember. Én már rendesen meg voltam áldva égéssel, szúnyogcsípésekkel, és a váltó nélküli biciklin is leizzadtam, így nagyon jól esett a hideg vízben gázolás!

A barlang lakói kabócák és denevérek, egy kanadai házaspárral hárman zavartuk meg a nyugalmukat pár fotó és egy kis hűsölés erejéig. A faluból legurulva a tengerparti úton is tekertem még egy sort, majd egy távolabb eső vendéglőben legurítottam egy sört a tonhal tartár mellé. Itt fotóztam párat a helyi rákhalászokról, majd visszatekertem a faluba leadni a biciklit.

5. nap: Hazaút

Csütörtökön koradélután indult a gépem vissza Costa Ricába, így sok mindenre már nem tellett az időmből. Összepakolás, kijelentkezés, ebéd, reptér. Sajnos hiába biztattak a kollégák, hogy senki se veszi komolyan, de a costa ricai beutazáshoz mégis kérték a három hónap múlva esedékes kifelé tartó jegyemet. Így kénytelen voltam 150 dollárért megvenni a legolcsóbb repjegyét a társaságnak, ami Nicaragua fővárosába szól. Minden jó ha jó a vége, azért csak megkaptam az újabb 3 hónapos tartózkodási engedélyt, így van 90 napom eldönteni, mit is szeretnék legközelebb meglátogatni! A panamai kalandok végére zárásképp egy esti fotó a kivilágított faluról.

A nap spanyol kifejezése: Bocas del Toro – bikaszájak (lásd térkép!)

8 hozzászólás a(z) “Delfinek és denevérek: Bocas del Toro” bejegyzéshez

  1. Tényleg kölyök képed lett! 😛 Biztos a sok gyümölcs megfiatalít! 😀 Na majd végigolvasom este! Azért a légifotókból látszik hogy nagyon más az építkezés arra mint Európában…

  2. No, nem rossz, jó helyet választottál pihenésre. 😉 A fényképezési tudomány fejlődik, de tekergesd még kicsit a beállításokat meg egy kis utómunkát is nyomhatnál rá! 😀

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..