Edzésre fel!

Már mielőtt elindultam, három elhatározás volt bennem, amit – a munka mellett – ebben a kinnt töltött évben csinálni szerettem volna. Az első két helyen természetesen a zene és a nyelvtanulás állt. A harmadikkal azonban sokakat megleptem: elhatároztam, hogy beiratkozom egy edzőterembe.

Akik ismernek, tudják, hogy ha valami, az edzőtermi világ igazán messze áll tőlem. Futni többé-kevésbé rendszeresen járok lassan már két éve, de kar- és mellizmok tekintetében még mindig igen gyatrán állok. Ez, és a “mikor, ha most nem” életérzés vett rá, hogy kipróbáljam a dolgot. Persze az is segített, hogy Dindi anyósa, Sara a helyi sport- és egészségügyi központ – a Gimnasio Skorpio – tulajdonosa, így a beiratkozás is könnyen ment.

Folytatás

Zene nélkül mit érek én?

A múlt hétnek két zenei fejleménye van, amiről mindenképp be szeretnék számolni most nektek! Illusztrációként kivételesen idegen tollakkal ékeskedem.

Csütörtökön Sarah (a felső szomszéd leányzó) elhívott a barátaival egy partira, a helyi La Birreria bárba. Jóféle helyi popzene szólt, a műfaj annyira nem izgalmas, viszont az élő koncert igényes volt, a standard gitáros felállás mellett fúvósok, egész jó énekesek. Mivel – női szervezés révén – kissé kacifántosan én későn értem oda, ezért csak pár órát tudtam eltölteni, a jó hangulat és az enyhe másnapi macskajaj garantált volt. Remélem később is hozzá tudok verődni ehhez a bandához, jó kis társaságnak tűnt!

Folytatás

Itthon, messzi otthon

Amint megérkeztem, már rögtön az ország meghódításán kezdtem el törni a fejem. És mi lehet ennek jobb módja, mint egy saját lakás? Vagy legalábbis egy albérlet. 😉

Az első napokban ki is szúrtam magamnak pár hirdetést a Craigslisten, rögtön három helyre küldtem e-mailt. Az első (és mindezidáig egyetlen) hely, ahonnan válaszoltak, rögtön alkalmasnak tűnt. Az irodától 5-10 perc sétatávolságra, fotók alapján jó állapotban levő helyre keresnek háziállat nélküli, nem drogozó hölgyet vagy párt. Na ezeknek a kitételeknek majdnem megfelelek… 😀

Folytatás

Egy kis öko

Lassan letelik az első itteni hetem, akklimatizálódtam az országhoz (bár még ma is hajnali ötkor sikerült ébrednem). A mindennapokról majd hamarosan írok egy külön bejegyzést, most a szombati élményekről szeretnék beszámolni.

Ezen a héten még ideiglenesen az itt élő magyar srác, Dindi anyósánál béreltem egy szobát. Dindi családja teljesen vegetáriánus életmódot él, így rendszeres szombati program a helyi öko-terménypiac meglátogatása, ahova most én is elkísérhettem őket.

Folytatás

A világ túloldalán

Ez úton adatik tudtára mindenkinek: megérkeztem! Az út hosszú volt és unalmas, de alapjában véve minden szerencsésen alakult.

Hajnali 5 előtt indultunk el Bicskéről, jégen piruettező autók között értünk ki a reptérre 6 körül. Itt némi technikai gond volt a check-innel, de legalább soron kívül letudhattam a biztonsági ellenőrzést, így időben a gépen ültem. Fél órás késéssel érkezett a gép Zürichbe, viszont szerencsére az interkontinentális járat is késett, így abszolút kényelmes átszállásom volt.

Folytatás

Hosszú útra készülve

Hol is kezdjem? Tavalyi utam óta nem nagyon tettem ki a lábam az országból, most viszont újra nagy ugrásra készülök. Az úticél nem új, Costa Ricába indulok megint, de most nem ám csak kiruccanni: egy egész évre megyek! A pontos miértekről meg hogyanokról több okból se szeretnék publikálni, sokan már úgyis unalomig ismerik a sztorit, aki mégse, annak ez egy remek alkalom, hogy elbeszélgessünk egyet!

Ez a bejegyzés így még itthon íródik, pakolásról, költözésről, papírügyekről, és a barátoktól meg családtól való elszakadásról már rengeteg tapasztalatom van, de ezek annyira se nem víg, se nem izgalmas ügyek, így ide nem nagyon kívánkoznak.

Vagy mégis? Egy okmányirodai sztorit csak meg kell osztanom veletek! Az albérletből történő kiköltözésem okán egy szeles, hideg délelőtt elsétáltam az irodába, ahol kijelentkeztem ideiglenes lakhelyemről, így új lakcímkártyát is kaptam. Másnap ajánlott küldeményem érkezik a postán, hát mi van benne? Egy másik lakcímkártya, amin újra rajta van az ideiglenes címem, ahonnan előző nap kijelentkeztem! Indoklás: mivel címem hibásan “magasföldszint 1.”, ezt ők korrigálták, és most küldik a javított példányt, melyen javítva, “földszint, 1. ajtó” szerepel. A régi hibásat szíveskedjek mihamarabb leadni az okmányirodán. Vivát!

Január 9-én indulok el kifelé, és várhatólag 2012. karácsonya előtt jövök haza, addig újra üzemel ez a blog, a kérésem mindenki felé továbbra is ugyanaz: kommentelni tessék! 😉