Az elmúlt hétvégét Høje Tåstrupban töltöttem, anyai nagyapám bátyjánál, Feri bácsinál. Bár már többször is találkoztunk Magyarországon, most jártam először dániai otthonában, és most ismertem meg feleségét, Lisbet nénit is.
Fotókat itt tessék nézegetni a mese közben!
Péntek délután indultam útnak az iskolából – miután sikeres minikoncertet adtunk a kórussal -, és mivel a vonat igen drága errefelé gondoltam megpróbálkozok az autóstoppal. Szerencsés utam volt, Hørve-be az egyik tanárunk Niels vitt be, itt pedig alig 10 másodperc után újra kocsiban ültem, útban Koppenhága felé. Høje Tåstrup még a dán főváros előtt található, így az egyik autópálya lehajtónál szálltam ki a kocsiból. Innen pár kilométeres kutyagolás a direkció, de Feri bácsi is kijött elém félútra, így legalább a háztömböt se kellett keresgélni.
Egy nagy lakótelep volt ugyanis az úticél; körülbelül 10-20 háztömbbel. A házcsoportokat különböző munkaeszközök motívumaival jelölik; van pl. kalapács, vakolókanál, ár. Ez utóbbi házcsoportban van egy 1,5 szoba + nappalikonyhás lakásuk Feri bácsiéknak. Maga a ház jó állapotban van, bár tipikus lakótelepi sorház. A gond a szomszédsággal adódik: igen sok bevándorló (arabok, törökök, közel-keletiek…) lakik abban a városrészben, akik bizony elég hangos szomszédok; és a közbiztonság is rosszabb arrafelé – már persze a dán viszonyokhoz képest. 🙂
Szombat délelőtt körbenéztük Tåstrup kis óvárosi részét és a nagyobb részt alkotó, 50 évnél fiatalabb újvárost. Agglomerációs településről lévén szó egy nagy pláza és a vasútállomás uralja a központot. Ugyanakkor persze minden kultúrált, és egy szép kis sétálóutca is található a régebbi városrészben.
Délután kocsival átugrottunk Roskilde-be, ahol többek között az evangélikus dómot néztük meg, ami igen fontos szerepet tölt be Dánia történelmében: ez ugyanis a dán királyok temetkezőhelye; minden mellékhajóban, minden padlórész alatt egy nagy király nyugszik.
Vasárnap délelőtt végre katolikus misét tudtam hallgatni (Vallekilde felé ugyanis közel s távol csak evangélikusok vannak), majd ebéd után megköszöntem Feri bácsinak és Lisbet néninek a szíves vendéglátást, és elindultam hazafelé. Visszafele kicsit hosszasabb volt a stop, negyed óra után kb. félútig hozott el egy srác; rá 20 percre az autópályán vett föl egy orosz származású útkarbantartó, aki bár nem tudott angolul, de nagyon nagylelkűen egészen az iskoláig elhozott. Így összesen 1,5 óra alatt tettem meg a kb. 100 km-es utat.
E héten még meló ezerrel, pénteken egy innovatív versenyen prezentálom az ötletünket, közben zene, tanulás. Vasárnap pedig irány Barcelona! 😀
Vélemény, hozzászólás?