Rég szerettem volna már körülnézni kicsit a fővárosban, de akárhogy szervezkedtem nem akart összejönni a dolog. Most egy különleges meghívás kapcsán, amúgy mellékesen megtettem első önálló utamat San Joséba.
Ha még emlékeztek az utolsó kóruskoncertre, a bejegyzés vége felé említettem, hogy megismertem pár zenészt a helyi egyetemről. A vonósnégyes csellistája, Silvia azonnal meg is ígérte nekem, hogy összeismertet a fővárosi katedrális orgonistájával. Ígéretet tett követett, telefonon sikerült elérni Rafael Saborío professzort, és megbeszélni egy vasárnapi időpontot orgonanézésre.
De ne szaladjunk ennyire előre! Mivel ez volt az első önálló utam az országon belül, meg kellett ismerkedni a helyi tömegközlekedéssel is. Szerencsére nem volt nehéz dolgom, egy járattal közvetlenül San Joséba lehet utazni Herediából. Az ablakon feltüntetett fix menetdíjat a sofőrnek kell fizetni, nincs blokk, csak utasszámláló infra az ajtóban. A busz kulturált, a leszállásjelző vicces: egy vékony kötél a busz hosszában az ablakok felett, végén mikrokapcsoló. Állandóan nyitott első ajtó adja a légkondit, a megállóban integetni érdemes, hogy biztosan felvegyenek. A 10 km-es utat 20 perc alatt le lehet tudni ha nincs épp dugó, az ára ₡450, ez 200 Ft-nak felel meg.
A belvárosban akadt egy szabad órám körbesétálni kicsit, így készült pár fotó a helyi sétálóutcáról, városképről, első benyomásként (lásd a galériát a bejegyzés végén). San José ugyanúgy kaotikus és kialakulatlan városkép szempontjából, mint bármelyik hely Costa Ricában, viszont a régi épületek szebb állapotban vannak. Külön kiemelendő a Nemzeti Színház (lásd a bejegyzés első fotója) és a fővárosi katedrális, az ország első temploma. Ide jöttem orgonálni én!
A mise első fele orgona nélkül ment le, Saborío professzor csak áldozás előtt érkezett meg, gyors bemutatkozás után felmásztunk az orgonakarzatra. Míg ő játszott, én készítettem egy rövid videót, a helyi dalok ugyanazok voltak itt is mint Herediában, az előadásmód kicsit különböző, nem semmi basszusa van a profnak! 🙂
Saborío nagyon barátságos volt, és az első ember az országban, aki hasonlóan gondolkozik az orgonákról mint én. Kérdés nélkül kinyitotta a hangszert, körülnéztünk kívül-belül, persze játszhattam is. Közben rengeteget beszélgettük a helyi zenéről és a templom történetéről. Búcsúzáskor elkérte a telefonszámomat és kikérdezett milyen szólamot éneklek, lehet hamarosan újabb lehetőségek nyílnak meg előttem!
A nap spanyol kifejezése: órgano tubular – sípos orgona
Vélemény, hozzászólás?