Már mielőtt elindultam, három elhatározás volt bennem, amit – a munka mellett – ebben a kinnt töltött évben csinálni szerettem volna. Az első két helyen természetesen a zene és a nyelvtanulás állt. A harmadikkal azonban sokakat megleptem: elhatároztam, hogy beiratkozom egy edzőterembe.
Akik ismernek, tudják, hogy ha valami, az edzőtermi világ igazán messze áll tőlem. Futni többé-kevésbé rendszeresen járok lassan már két éve, de kar- és mellizmok tekintetében még mindig igen gyatrán állok. Ez, és a „mikor, ha most nem” életérzés vett rá, hogy kipróbáljam a dolgot. Persze az is segített, hogy Dindi anyósa, Sara a helyi sport- és egészségügyi központ – a Gimnasio Skorpio – tulajdonosa, így a beiratkozás is könnyen ment.
Kellemesen csalódtam az edzőtermi hangulatban, (sokan rémisztgettek a kivagyi izomagyak társaságával), teljesen kultúrált és barátságos a közönség, vegyesen izmos és kevésbé izmos emberek, tágas térben, hatalmas panorámaablakokkal Costa Rica központi völgyére. Az edzők közül én az Orlando nevű csókát kaptam, aki első alkalommal felmért és alaposan megdolgoztatott, második alkalomra pedig már személyre szabott edzéstervvel várt. Nem egy bőbeszédű srác (talán csak a nyelvi nehézségek miatt), viszont szívesen segít a gépek használatában – amire egyelőre nagy szükségem is van.
Egyelőre heti háromszor járok, de remélem jövő héten már sikerül nyelviskolát is találnom, utána pedig a kórus is beindul – meglátjuk, mennyi időm marad az izompacsirtává válásra! 😉
A nap spanyol szava: el ejercicio – gyakorlat, feladat
Vélemény, hozzászólás?