Ez úton adatik tudtára mindenkinek: megérkeztem! Az út hosszú volt és unalmas, de alapjában véve minden szerencsésen alakult.
Hajnali 5 előtt indultunk el Bicskéről, jégen piruettező autók között értünk ki a reptérre 6 körül. Itt némi technikai gond volt a check-innel, de legalább soron kívül letudhattam a biztonsági ellenőrzést, így időben a gépen ültem. Fél órás késéssel érkezett a gép Zürichbe, viszont szerencsére az interkontinentális járat is késett, így abszolút kényelmes átszállásom volt.
Az óceán fölötti 8 órás út eseménytelenül telt – tapasztalatom szerint az American Airlines régebbi gépeket üzemeltet mint a Continental, így itt se egyedi monitor, se szabványos konnektor nem volt. Viszont rengeteg üres ülés lévén, sikerült egy hármas egységet egyedül befoglalnom, így akár el is feküdhettem keresztben, ha úgy tartotta kedvem. A központi monitoron néztem meg két filmet, és összeismerkedtem két kedves magyar útitárssal – Péter Los Angelesbe tartott hazafelé, Kriszti pedig egy fél éves nyaralásra érkezett Long Islandre. Jól esett velük beszélgetni a hosszú út alatt, még szakmáztunk is egy adagot. 🙂
Az USÁban sima bevándorlás és újabb biztonsági ellenőrzés után (a késésnek köszönhetően) alig kellett várakozni a costa ricai gép indulásához. Ezen a járaton sikerült végre aludnom is 1-2 órát, és belekezdeni az utazásra vett könyvembe (Game Of Thrones). San Joséban pedig várt már rám Sara (a házinénim), aki volt olyan kedves, és kijött elém a reptérre.
Az egész út mindennel együtt 24 órát vett igénybe, így amint lehetett, bedőltem az ágyba, mint egy darab fa. Szállásként egyelőre a tavalyi szobát bérlem, de szeretnék hamarosan önálló lakhatást találni a környéken, praktikus és pénzügyi okokból is jobb lenne így. Mai nap még félkómásan akklimatizálódok az irodában, illetve telepítem a szükséges programokat, holnaptól meló ezerrel.
Vélemény, hozzászólás?