Hazaértem

A rendkívüli hóhelyzet dacára hazaértem egészben, minimális késéssel szombaton. Mint utóbb kiderült, az én gépem lehetett az utolsók egyike, ami leszállt Ferihegyen a reptér bezárása előtt. Az úton sikerült lőni pár fotót, ezeket szeretném zárásul megosztani veletek.

Péntek reggel hétkor szállt fel a gépem San Joséból, Costa Rica gyönyörű, tiszta időjárással búcsúztatott. Ez különösen nagy ajándéknak bizonyult, mivel a Poás vulkán fölött repültünk, aminek a krátere teljesen tiszta, belátható volt! A fotókon szépen látszik a múltkor ködbe burkolózott központi kráter, és a fölső, régi kráter gyönyörű tava.

Az utunk tovább a Karib-tenger szigetvilága fölött vezetett, igyekeztem itt is fotózni, változó sikerrel.

Már az Amerikai Egyesült Államok felett járva, itt néhol hó, gyakrabban amerikai foci-stadionok tarkítják a tájat.

Leszálláshoz közeledve gyönyörűen lehetett látni Manhattant, ha jól figyeltek, jobbra még a Szabadság-szobor is kivehető!

Innentől sötétre és fáradtságra hivatkozva megszakad a fotósorozat. Dióhéjban a hazaút maradék része: sima és gyors átkelés a bevándorlási és vámhivatalon, összesen 5 órás várakozás a Newark reptéren. Innen tovább először északnak vezetett utunk – szép kilátás a kivilágított New Yorkra -, majd hosszú és eseménytelen repülés az Atlanti-óceán fölött. Brüsszelben leszállás a havas tájba ragyogó napsütésben, két órás átszállás után fél óra késéssel indulunk tovább Budapest felé – a gépről még intettem a régebbről már ismerős Atomiumnak.

Budapesten hó és köd, a kifutópályát alig lehetett látni. Utólag tudtam meg, alig pár órával később fél Európában lezárták a reptereket és járatokat töröltek a hó miatt. Nagy szerencsém volt, de nagyon is jólesett a hazaérés!

Mivel egyelőre további utak nincsenek kilátásban, így a blogot újra alvó módba küldöm. Remélem szívesen olvastátok a beszámolókat, köszönöm a hozzászólásokat a törzskommentelőknek! 😉 Viszlát ugyanitt, egy reménybeli következő utam előtt!