Hajóztam

Többen jelezték, hogy mostanában keveset turistáskodom, ezért csak a ti kedvetekért újra útra keltem. Costa Rica egyik fő úticélja a turistáknak az amerikai kontinensen, így az ideutazókra nagy figyelmet fordítanak. Számtalan kisebb-nagyobb turistautat szerveznek különböző cégek, melyekből két egynapos programot választottam. Íme az első! (Ja, míg el nem felejtem: a szokásos fotósorozatért klikk ide.)

Hajnali 5-kor keltem útnak, hogy 6 előtt ott lehessek a találkozóhelyen, ahova egy kisbusszal érkezett Thomas, a túravezetőnk. Hamar összeszedte a hét fős csapat tagjait San José környékén; két belga pénzügyest, két baszkföldi spanyol biológust, két amerikait (egy orvos és egy ápoló), valamint jómagam magyar programozóként. 8)

Színes és jókedvű társaság jött így össze – persze a hangulatról vezetőnk is folyamatosan gondoskodott. Sokat mesélt és kérdezett; földrajzról, történelemről, biológiáról ugyanúgy, mint fizikáról, biokémiáról, vagy éppen filozófiáról. Persze csak amikor éppen nem viccet mesélt vagy bűvésztrükköt mutatott. 🙂 Úticélunk felé többször is megálltunk, ha érdekes állatok tanyáztak az út mellett: fotózhattunk mindenféle madarat, majmot és gyíkot, vagy állat híján ananász-, kávé- és banánültetvényeket.

Esős hegységen és kiadós reggelin keresztül, 2-3 órás autókázás után érkeztünk meg úticélunkhoz, a Tortuguero Canals (Teknős-csatornák) Nemzeti Park széléhez. Itt hajóba ültünk, hogy felfedezzük a csatornarendszert.

Aki járt már otthon a Szigetközben, az képzeljen el egy hasonló ágrendszert, azzal az apró különbséggel, hogy a parton az esőerdőben majmokkal, kígyókkal és baziliszkuszgyíkokkal, a vízben meg krokodilokkal találkozhat az ember – ha éppen szerencséje(?) van.

Mi főleg kisebb vadállatokkal találkoztunk, míg lassan csorogtunk lefelé a mellékágakban. Dél körül megálltunk ebédelni az egyik turistatelepen, majd tovább hajókáztunk Tortuguero falucskáig. Ennek a településnek a különlegessége, hogy összesen 100 méter széles; egyik végén a csatorna, a másikon a Karibi-tenger partja veszi körbe.

Itt körbenézve hasonló úton jutottunk vissza a kisbuszhoz, majd azzal San Joséba. Utolsó pihenőnk az út szélén, pár zöldséges stand előtt volt; itt kipróbálhattunk pár egzotikus, soha nem látott gyümölcsöt. A kedvencem a képen látható szőrös izé volt; nomeg egy belsejének állagáról és színéről találóan csak majomagyvelőnek, vagy kevésbé költőien takonynak hívott másik. 😉

Itt a mese vége mára, hamarosan újabb bejegyzéssel jelentkezem, remélhetőleg a Csendes-óceán partjáról. Ahogy a kedvenc netrádióm szignálja mondja: „Stay tuned, the best is yet to come!” 😉