Belerázódtam

…a mindennapokba lassan. Volt mit tenni bőven, így a kedves közönséggel törődni sok időm nem volt sajnos eddig, de most pótolom a hiányosságokat.

A szállásról dióhéjban: az itteni magyar kolléga, Dindi családjánál lakom ebben az öt hétben; az ő anyósa, Sara ad ki egy szobát, amit kivett az itteni cég számomra. Sajnos Dindi épp az USÁban képzi magát, így egyelőre a családjával ismerkedtem össze személyesen, akik nagyon szívélyesen fogadtak. Az ifjú trónörökössel (Matthias, 1,5 éves) már igen szoros barátságot kötöttem, jelenleg ő a ház ura – édesanyja Chris, és az ő húga Carol élnek még velünk.

Továbbá el ne feledkezzek a három tébláboló háziebről, akik szintén uralják a terepet. A családi komplexum (nevezzük így :)) két különálló lakóházból és egy szép nagy kertből áll. Jó idő esetén ide szoktam kiülni olvasni, spanyolt tanulni… ha hagynak. 🙂

Az estéimet eddig főleg az időzónához való alkalmazkodás (értsd: szundi) és egy magyar cégnek történő maszekolás tette ki. Szerencsére ez utóbbinak sikerült egyelőre a végére járni, így ma végre elkezdtem felderíteni a környéket, holnap ha nem esik, már futni is elmegyek!

Legközelebb mesélek az irodáról és a kollégákról, addig is lehet kommentekben kérdezősködni! 😉 Ha elég kérdés gyűlik össze, lehet hamarabb kaptok újabb bejegyzést a válaszokkal. 😛