Ezennel beindul a blog „rendes” üzemben, kiértem Costa Ricába sikeresen.
A repülőútról dióhéjban: piszok hosszú volt. 🙂 Reggel 4-es kelés után 7-kor indult (volna) a gép Ferihegyről, a frankfurti időjárás miatt némi késéssel. Frankfurtban hosszú kutyagolás a Continental Boeing 777-eséhez. Sajnos erre a gépre nem sikerült ablak melletti helyet foglalni, így az óceán átszeléséből semmit sem láthattam, talán majd hazafelé. Az ülésbe épített szórakoztató központon kivégeztem jópár amerikai sorozatot (3-4 epizód volt feltöltve mindegyikből, régiek sajnos), gyakorlatilag ezzel telt el a levegőben töltött 7 óra. A hely se volt nagyobb mint bármelyik fapadoson, így nagyon örültem a megérkezésnek New Yorkba.
Az USÁ-ban egy jóóó nagy nemzeti lobogó és kb. egy órás sor fogadott a bevándorlási hivatal előtt. Szerencsére az átengedéssel nem volt gond, még a kis üveg házipálesz is túlélte a műveletet. 🙂 Mindennel együtt az 3 órás átszállási idő egy órás reptéri szabadidőre olvadt, így a dicső Egyesült Államokból nem sokat láthattam. Felszállás után – már sötétben – New York fölött repülve még felfedezni véltem formájáról a kivilágított Manhattant.
NYC és San José között business classra volt már csak jegy, így aránylag nyugalomban és kényelmesen tudtam aludni 2-3 órát az 5 órás útból. Másik nagy előnye az úri jegynek a sorok kikerülése volt, így este 10 körül meg is érkeztem a szállásra, ahol záros határidővel aludni tértem. Összesen háztól házig kicsivel több, mint 24 óra volt az út.
Még csak ismerkedem a hellyel, egyelőre úgy néz ki elkerül a sokak által jósolt időjárás- és kultúrsokk. 😉 Hamarosan új bejegyzéssel jelentkezem!
Vélemény, hozzászólás?