Visszamenőleg sztoripótlás az utazásról: Az ausztál szobatársak Malmöben valóban egy finn, egy ausztrál és egy svájci srác voltak. Ebből az első kettő bulizott hajnalig és aludt délig, szóval nem sokat láttam őket. A svájci srác rendes volt, dumáltunk a reggelinél, és nála hagytam a csomagjaimat még délelőtt. Amit utána buktam, mivel nem tudtam egyszerűen bejutni a hostelbe a cuccokért. Emiatt fél perccel lekéstem a vonatom Malmöben, ami a vasárnapi menetrend miatt két órás késésre duzzadt Vallekildéig.
A vasút mérföldekkel előrébb jár fejlettségben mint Magyarországon, de a nemzetközi jegykiadás nem volt eléggé gördülékeny. Ami kár, mert egyébként nagyon működni látszott a just works életérzés.
Szerencsére az ismerkedős programok jól sikerültek, így hamar behoztam a kezdeti késés miatti lemaradásomat. Az oktatók normálisak, a diáktársak rendesek; egyetlen probléma – akármilyen furcsán is hangzik – a rengeteg dán. Kábé az itt tanulók fele (vagy tán többen is) Dániából jöttek, és bizony sokszor nem figyelnek rá, hogy a küldöldről érkezettek egyáltalán nem értik a nyelvet. Csak akkor váltanak angolra, ha téged szólítanak meg; nem nagyon lehet résztvenni a társalgásukban. A többi külhonival így könnyebb megtalálni a közös hangot; lengyel, szlovák, magyar nációkat tudtam megjegyezni eddig. (Magyarok hárman vagyunk, Jucival és Andrissal mindhárman a Jazz Line-on tanulunk, ahogy fél szemmel láttam februárban jön még legalább egy magyar leányzó.)
Folyt. köv.! (Írjatok, miről meséljek! 😉 )
Vélemény, hozzászólás?