Kávét/teát, sört/koktélt bekészíteni ízlés szerint, ígéret szerint az egy hetes panamázást feldolgozó gigabejegyzés következik!
0. nap: Utazás és szállás
1. nap: A falu, Bocas del Toro
2. nap: Vitorlázás – delfinek és korallok
3. nap: Isla Bastimentos – canopy és a Red Frog beach
4. nap: Isla Colon – biciklizés és a La Gruta
5. nap: Hazaút
Mostanában hanyagoltam kicsit a blogot, de ez nem azt jelenti, hogy elfeledkeztem rólatok! Egyszerűen elmúlt a kezdeti “minden újdonság” életérzés, a tematikus országismertető bejegyzésekhez pedig még gyűjtöm az anyagot. Ezért most vegyes apróságok következnek.
Az irodában szépen lassan csordogálnak a fejlesztések, és körvonalazódik egy új, nagyobb léptékű, szakmailag izgalmas terv is. Még semmi sem biztos, de remélem egy hónapon belül végzünk minden eddigivel, és belevághatunk a lecsóba! Nyelvórákon nagy tempóban haladunk előre, múltkor beszéltem Laurával, hogy lassítsunk kicsit a nyelvtannal. Nem mintha nem menne, de beszédnél kevéssé nyerő hogy négy igeidőt használok, ha ugyanakkor alig 50-100 szót ismerek. Úgyhogy innentől vocabulario ezerrel!
Kóruson létszámhiány miatt átkerültem a basszusba, aminek örülök, mert jobb a hangzás és a társaság is a dörmögő szekcióban. Múltkor Facebookon szóba került hogy mutathatnék nekik valami magyar éneket, azóta fenem a hangvillámat az Esti dalra, de egyelőre nem mertem Josét sokkolni az ötlettel. 
A társadalmi életem továbbra is lassan alakul, de a háziakat már jól ismerem, háromgyerekes család, a legidősebb srác, Fredo pont velem egyidős, és mindenki profin tud angolul, ez sokat segít. Az albérlőtársakkal közösen szoktunk hétvégente grillpartit rendezni itt a kertben, Fredo eteti, én itatom a tisztelt közönséget. Folytatás
Ez úton adatik tudtára mindenkinek: megérkeztem! Az út hosszú volt és unalmas, de alapjában véve minden szerencsésen alakult.
Hajnali 5 előtt indultunk el Bicskéről, jégen piruettező autók között értünk ki a reptérre 6 körül. Itt némi technikai gond volt a check-innel, de legalább soron kívül letudhattam a biztonsági ellenőrzést, így időben a gépen ültem. Fél órás késéssel érkezett a gép Zürichbe, viszont szerencsére az interkontinentális járat is késett, így abszolút kényelmes átszállásom volt.
Június 12-16. között nettó 3 napot töltöttem el Berlinben, Zsuzsó vendégeként. Ő nem sokkal utánam, februárban utazott ki, viszont egy teljes évig kinn is marad baby sitterként. (Vagy akárhogy is hívják a németek.) Egy német-magyar zenészcsalád négy rosszcsont de aranyos gyerekére vigyáz, közben pedig intenzív német nyelvórákat vesz odakinn. Ebből szakítottam ki kicsit látogatásommal, és mivel én életemben először jártam a német fővárosban, így a klasszikus turista módit adtuk elő. Biciklivel jártuk végig a kötelező helyeket, erről meg a dolgos hétköznapokról láthattok pár fotót itt.
Köszönöm a szíves vendéglátást Zsuzsó, nagyon klassz volt a nálad töltött pár nap! 
Az utolsó közös koncertek után hirtelen elkapott a fogaskerék újra itthon, munka- és lakáskeresés, meg sok egyéb intéznivaló. Most, hogy kicsit egyenesbe kerültem (az új albérlet szinte teljesen berendezve, kedden pedig már munkába is állok), pótolom a hiányosságokat.
Ahogy előző bejegyzésemben is írtam, végül Budapestre jöttünk a dánokkal koncertezni (és persze partizni). Mivel én az utolsó három hétre már nem tértem vissza Vallekildébe (hivatalosan június 6-ig tart a kurzus), így az utolsó közös koncertek és búcsúpartik voltak ezek.
Vasárnap délelőtt indultunk egy nagy és kényelmes turistabusszal, és körülbelül 20 óra éjszakai utazás után értünk haza. Én még Bicskén leszálltam a buszról, mivel az utolsó hetet inkább pihenéssel mint Budapesten mászkálással akartam tölteni. Természetesen a keddi próbán és a koncerteken ott voltam, és a búcsúpartit se hagytam volna ki semmi pénzért. A Gödörben és a Tűzraktérben is nagyon jól sikerültek a programok (koncert némi felolvasással vegyítve), nagy volt a hangulat és zeneileg is egész jók voltunk (már persze magunkhoz mérten ).
Az út közben minden busszal utazóról készítettem még egy portrét az emlék kedvéért, és a tűzraktéri koncerten is lőttem pár fotót, klikk ide a képekért!
Vörös Andris zenésztárs és filmes guru elkészítette a koncertfelvételek válogatását a legjobb nótákból; az első három videó a Gödörben, a második három pedig a Tűzraktérben készült. Enjoy them! 
Klikk a többi videóért: Folytatás
Az eredeti féléves programban az szerepelt, hogy májusban az iskolával egy hetes dániai körútra indulunk, más népfőiskolákban megszállva, koncerteket adva, körülnézni az ország más tájain, egészen Észak-Jütlandig. Az iskola vezetése azonban úgy döntött, hogy olcsóbb és érdekesebb lesz, ha ehelyett Budapestre utazunk egy hétre.
Hát először jól felhúztam magam ezen, mert ugye egész Dániát körbenézni saját erőből nagyon sokba kerülne, eddigi túráink során nem nagyon hagytam el Sjællandot. Budapestet ezzel szemben úgy érzem elég mélyrehatóan ismerem már. További dilemma volt, hogy a túra utáni három hét ami hátravan még a félévből nem biztos hogy megéri a 24 órás buszutat vissza Dániába.
Ha már Budapest, akkor viszont remek alkalom hogy mindenkit meghívjak a koncertjeinkre! Ne tessék komoly színvonalra számítani mert nagyon vegyes a társaság, de remélem azért összekapjuk magunkat… egyébként meg jó alkalom egy kis dánokkal való ismerkedésre, és újra találkozásra. 
Vallekildéből még május 10-én indulunk busszal, 11-én délelőtt fogunk megérkezni Budapestre. Elvileg három koncertet adunk, ebből az első még nagyon kétséges, de a másik kettő biztosan meg lesz tartva. A szentendrei koncert törölve lett, így csak két koncertet fogunk adni.
[Frissítve] Időpontok és helyszínek:
A dánok péntek este hagyják el az országot, én pedig – végül így döntöttem – itthon maradok, kihagyva az utolsó három vallekildei hetet. Úgy néz ki tennivalóm lesz sok, nomeg júniusban Zsuzsót is meg kell látogatnom feltétlenül!
A koncertekre mindenkit szeretettel várok!
Múlt hét pénteken páran magyarok útra keltünk Vallekildéből egy kis országnézésre. Úticélunk két kastély volt, a helsingøri Kronborg és a királynő nyári rezidenciájául szolgáló Frederiksborg.
Kronborg erődítménye az Øresund-szoros védelmére szolgált, az itt álló ágyúkkal nyomatékosították Dánia jogát a szoroson áthaladó hajók megvámoltatására. A hajóforgalom azóta is igen nagy erre, hiszen ez a fő átjáró a Balti-tenger felé. A kastélyhoz Hamlet története mellett még egy legenda fűződik: a pincében látható egy hatalmas kő viking harcos; Holger, a dán. Ha Dánia bajba kerülne, feláll kőszékéből és megvédi az országot. Túl nagy esély erre mostanában nincsen; az utolsó háborút a dánok 1864-ben vívták.
Frederiksborgban is bejárható a teljes kastély – mivel a királynő csak júniusban érkezik meg ide, így mindenhol szabadon lehetett körbenézni, egy nagy múzeum gyakorlatilag az egész épület. A parkja különösen gyönyörű, sétáltunk benne egy nagyot, és majdnem ölebbé neveltünk egy kíváncsi vadkacsát.
Én sajnos otthon hagytam a fényképezőgépem, de Marci fotóiból töltöttem fel nézgetésre.
Írok hamar megint, ugyanis híreim vannak; hamarabb érkezem haza mint eredetileg számításban volt (június 6.) és viszek magammal egy busznyi dánt is Budapestre! Részletek holnap!
Kedd reggel indultunk északnak Feri bácsival és Lisbet nénivel valamint Paullal a svédországi kis házhoz. Egy óra autókázás után Helsingørben szálltunk kompra. A hajóról szépen lehetett fotózni a híres Kronborg-kastélyt (ahol Shakespeare Hamletja játszódik) és az Øresund-szorost. Húsz perc alatt értünk át svéd földre, Helsingborg városába. Innen még kb. 100 km autózással jutottunk el a Markaryd melletti kis házhoz.
A víkendház tényleg az erdő közepén áll, egy nagyobbacska patak csörgedezik mellette. A kilátás gyönyörű, a legközelebbi szomszéd sokszáz méterre, madárcsicsergés, vadkacsák, zöld fenyves. A napok nyugisan teltek, délelőtt ez-az (bevásárlás, melózgatás, ház körüli teendők), délután pedig hatalmasokat sétáltam az erdőben úttalan utakon, elhagyatott favágóutakon, vadcsapásokon, vízmosásokban kószálva. Emberrel csak nagyon elvétve lehetett találkozni, bár a húsvéti szabadnapok kezdetével azért benépesült a nyaralóövezet. Az időnk szinte végig szikrázó napsütés, napközben 13 – 18 fok volt.
Nagyon élveztem a kikapcsolódást, a kiszakadást a vallekildei életből – amit szeretek ugyan, de már kicsit sok néha ugyanazzal a 30-40 emberrel összezárva lenni. Rengeteg fotó is készült, klikk ide az útiképekért és az erdei hangulatért.
Most pedig éppen ülök kinn a teraszon Vallekildében, napsütés, madarak, zöld mező, üres iskola (minden dán hazament húsvétolni), gyors internet… …meló. 
Boldog húsvétot kívánok mindenkinek!
Holnap kezdődik a húsvéti szünidő a suliban, én pedig útra indulok Feri bácsiékkal a svédországi víkendházukba. Pontos helyszínt ne kérdezzetek, valahol Göteborgtól északkeletre egy nagy erdőség közepén. (Majd holnap megkérdezem tőlük, hol is van pontosan.)
[Frissítés] Megnéztük térképen merre is lehet a víkendház. Ha keresnétek, Markaryd falu közelében a Lillån-patak partján találtok rám a következő napokban.
Nagyobb térképre váltás
A teljes jövő hetet ott fogom tölteni kirándulással, napozgatással, esetleg horgászással… agytornának dán nyelvkönyvet viszek és kicsit maszekolnom is kell majd közben, de igyekszem nem túlzásba vinni egyiket sem.
Internet közelében keddtől szombatig nem leszek, utána viszont exkluzív svéd fotókkal várom vissza kedves látogatóimat!
A múlt hétvégét megint Feri bácsiéknál töltöttem, szombaton Koppenhágába mentünk városnéző körútra Paul másod-nagybátyámmal.
Mivel csak egy napunk volt, ezért főleg a kötelező köröket – városháza, királyi palota és környéke, nyhavn (“új” (régi) kikötő), kis hableány, városi panoráma, a koronaékszereket őrző kastély – tettük meg a fővárosban. Tetszettek a várost keresztülszövő kisebb-nagyobb csatornák, a kikötő és a régi erődítmények, néhány különlegesebb épület és a közparkok. Maga a város viszont nekem kicsit túl szürke. Ha lesz még időm rá, tavasszal visszanézünk még egy napra, talán akkor más benyomást fog kelteni.
Pár klassz fotót azért sikerült lőnöm, tessék nézegetni, kérdésre szívesen mesélek többet egy-egy képről!