Oxford és London

A bakancslistámon már nagyon régóta szerepelt az Egyesült Királyság, de valahogy eddig soha nem sikerült ellátogatnom ide. Idén nyáron Áron barátom és az ő oxfordi ismerőse, Balázs segítségével végre sikerült pótolni ezt a hiányt! Túl szószátyár most nem leszek, hiszen Anglia gyakori magyar úti cél, és aki még nem is járt ott, az is biztosan ismeri az összes klasszikus turista­látványosságot – hat nap alatt nekünk most csak ezekre jutott időnk. A fotók mint mindig, a bejegyzés végén, érdemes párhuzamosan nézni-olvasni az úti beszámolóval!

Folytatás

Hazaút és New York

Ahogy már – remélem – mindenki tudja, december 22-én egyben hazatértem Magyarországra az egy éves costa ricai útról. A kinti fájó búcsúzás és az itthoni boldog megérkezés között megszakítottam a repülést egy hétre, hogy életemben először körbenézzek New Yorkban kicsit. Szokás szerint a bejegyzés végén figyelnek a további képek a galériában!

A costa ricai utolsó napokban kórusprogramok, esti búcsúzkodások és álmatlanság miatt minimálisat aludtam, így öt óra repülés után a megérkezés délutánján vetekedtem a reptéri dolgozókkal morcosság tekintetében. A szállásomra egy gyűjtő kisbusszal kb. 2 óra alatt jutottam el, itt szinte azonnal kidőlve kb. 13 órán keresztül húztam a lóbőrt.

Másnap szép, napos, de hűvös szombatra ébredtem. Az upper west side-i utcákon beszereztem egy tipikus new yorki reggelit (fánk és kávé), majd gyalog útnak indultam a Central Park felé. Akklimatizálódásként fél napot sétáltam, felkeresve pár kötelező helyet és élvezve a természetet, majd tennivaló után néztem: a Grand Central Terminalban turistáskodás közben betértem az Apple boltba némi telefonbeszerzésre, majd igazi helyi lakos módjára egy Best Buy keresésével ismertem meg Midtownt. 🙂 Este összeismerkedtem az ausztrál szobatársammal, Eduardoval, akivel a következő napokban közösen jártuk a várost.

Folytatás

A túlélés művészete: Nicaragua

Repül az idő: újból eltelt szűk három hónap, így megint összepakoltam egy kis világlátásra – ez alkalommal északnak indultam az új kalandok után.

Nicaragua Közép-Amerika egyik legszegényebb országa, a sok évtizedes belviszályok után az 1990-ben hivatalosan megszűnt diktatúra erői a mai napig éreztetik hatalmukat, a gazdaság igen gyenge, a drogkereskedés és korrupció meghatározója a mindennapi közéletnek. Ugyanakkor az ország gyönyörű, az emberek kedvesek (amikor éppen nem megfejni akarják a turistát), és sok tekintetben rengeteget fejlődött az elmúlt években.

Folytatás

Csatornázás a felhőkarcolók tövében: Panamaváros

Szalad az idő, újból eltelt három hónap, így ideje lett a következő utamnak. Ez alkalommal Panamából újráztam, ígérem szeptember végén most már más országban is körülnézek nektek!

Tizenhat órás buszúttal jutottam el Panamavárosba, ami eleve szépnek ígérkezett, bár az éjféli indulás hátránya hogy Costa Ricából nem láttunk semmit. A határon eltöltött bő két óra alatt azonban kivirradt, és a gyönyörű panamai hegyvidéken már fotózni is lehett. Koradélután értünk célba, nekem az első utam a buszterminál melletti bevásárlóközpontba vezetett. Célzottan shoppingoltam: Panamában a csatorna miatt minden jóval olcsóbban kapható, így öregecske számítógépemet egy új MacBookra cseréltem.

Folytatás

Delfinek és denevérek: Bocas del Toro

Kávét/teát, sört/koktélt bekészíteni ízlés szerint, ígéret szerint az egy hetes panamázást feldolgozó gigabejegyzés következik!

0. nap: Utazás és szállás
1. nap: A falu, Bocas del Toro
2. nap: Vitorlázás – delfinek és korallok
3. nap: Isla Bastimentos – canopy és a Red Frog beach
4. nap: Isla Colon – biciklizés és a La Gruta
5. nap: Hazaút

Folytatás

Tervek és projectek

Mostanában hanyagoltam kicsit a blogot, de ez nem azt jelenti, hogy elfeledkeztem rólatok! Egyszerűen elmúlt a kezdeti “minden újdonság” életérzés, a tematikus ország­ismertető bejegyzésekhez pedig még gyűjtöm az anyagot. Ezért most vegyes apróságok következnek.

Hétköznapok

Az irodában szépen lassan csordogálnak a fejlesztések, és körvonalazódik egy új, nagyobb léptékű, szakmailag izgalmas terv is. Még semmi sem biztos, de remélem egy hónapon belül végzünk minden eddigivel, és belevághatunk a lecsóba! Nyelvórákon nagy tempóban haladunk előre, múltkor beszéltem Laurával, hogy lassítsunk kicsit a nyelvtannal. Nem mintha nem menne, de beszédnél kevéssé nyerő hogy négy igeidőt használok, ha ugyanakkor alig 50-100 szót ismerek. Úgyhogy innentől vocabulario ezerrel!

Kóruson létszámhiány miatt átkerültem a basszusba, aminek örülök, mert jobb a hangzás és a társaság is a dörmögő szekcióban. Múltkor Facebookon szóba került hogy mutathatnék nekik valami magyar éneket, azóta fenem a hangvillámat az Esti dalra, de egyelőre nem mertem Josét sokkolni az ötlettel. 😀

A társadalmi életem továbbra is lassan alakul, de a háziakat már jól ismerem, háromgyerekes család, a legidősebb srác, Fredo pont velem egyidős, és mindenki profin tud angolul, ez sokat segít. Az albérlőtársakkal közösen szoktunk  hétvégente  grillpartit rendezni itt a kertben, Fredo eteti, én itatom a tisztelt közönséget. Folytatás

A világ túloldalán

Ez úton adatik tudtára mindenkinek: megérkeztem! Az út hosszú volt és unalmas, de alapjában véve minden szerencsésen alakult.

Hajnali 5 előtt indultunk el Bicskéről, jégen piruettező autók között értünk ki a reptérre 6 körül. Itt némi technikai gond volt a check-innel, de legalább soron kívül letudhattam a biztonsági ellenőrzést, így időben a gépen ültem. Fél órás késéssel érkezett a gép Zürichbe, viszont szerencsére az interkontinentális járat is késett, így abszolút kényelmes átszállásom volt.

Folytatás

Zsuzsónál Berlinben

Június 12-16. között nettó 3 napot töltöttem el Berlinben, Zsuzsó vendégeként. Ő nem sokkal utánam, februárban utazott ki, viszont egy teljes évig kinn is marad baby sitterként. (Vagy akárhogy is hívják a németek.) Egy német-magyar zenészcsalád négy rosszcsont de aranyos gyerekére vigyáz, közben pedig intenzív német nyelvórákat vesz odakinn. Ebből szakítottam ki kicsit látogatásommal, és mivel én életemben először jártam a német fővárosban, így a klasszikus turista módit adtuk elő. Biciklivel jártuk végig a kötelező helyeket, erről meg a dolgos hétköznapokról láthattok pár fotót itt.

Köszönöm a szíves vendéglátást Zsuzsó, nagyon klassz volt a nálad töltött pár nap! 😉

Budapesti búcsú

Az utolsó közös koncertek után hirtelen elkapott a fogaskerék újra itthon, munka- és lakáskeresés, meg sok egyéb intéznivaló. Most, hogy kicsit egyenesbe kerültem (az új albérlet szinte teljesen berendezve, kedden pedig már munkába is állok), pótolom a hiányosságokat.

Ahogy előző bejegyzésemben is írtam, végül Budapestre jöttünk a dánokkal koncertezni (és persze partizni). Mivel én az utolsó három hétre már nem tértem vissza Vallekildébe (hivatalosan június 6-ig tart a kurzus), így az utolsó közös koncertek és búcsúpartik voltak ezek.

Vasárnap délelőtt indultunk egy nagy és kényelmes turistabusszal, és körülbelül 20 óra éjszakai utazás után értünk haza. Én még Bicskén leszálltam a buszról, mivel az utolsó hetet inkább pihenéssel mint Budapesten mászkálással akartam tölteni. Természetesen a keddi próbán és a koncerteken ott voltam, és a búcsúpartit se hagytam volna ki semmi pénzért. 😀 A Gödörben és a Tűzraktérben is nagyon jól sikerültek a programok (koncert némi felolvasással vegyítve), nagy volt a hangulat és zeneileg is egész jók voltunk (már persze magunkhoz mérten 😉 ).

Az út közben minden busszal utazóról készítettem még egy portrét az emlék kedvéért, és a tűzraktéri koncerten is lőttem pár fotót, klikk ide a képekért!

Vörös Andris zenésztárs és filmes guru elkészítette a koncertfelvételek válogatását a legjobb nótákból; az első három videó a Gödörben, a második három pedig a Tűzraktérben készült. Enjoy them! 8)

Klikk a többi videóért: Folytatás

Vallekilde menni Budapest [frissítve]

Az eredeti féléves programban az szerepelt, hogy májusban az iskolával egy hetes dániai körútra indulunk, más népfőiskolákban megszállva, koncerteket adva, körülnézni az ország más tájain, egészen Észak-Jütlandig. Az iskola vezetése azonban úgy döntött, hogy olcsóbb és érdekesebb lesz, ha ehelyett Budapestre utazunk egy hétre.

Hát először jól felhúztam magam ezen, mert ugye egész Dániát körbenézni saját erőből nagyon sokba kerülne, eddigi túráink során nem nagyon hagytam el Sjællandot. Budapestet ezzel szemben úgy érzem elég mélyrehatóan ismerem már. 😉 További dilemma volt, hogy a túra utáni három hét ami hátravan még a félévből nem biztos hogy megéri a 24 órás buszutat vissza Dániába.

Ha már Budapest, akkor viszont remek alkalom hogy mindenkit meghívjak a koncertjeinkre! Ne tessék komoly színvonalra számítani mert nagyon vegyes a társaság, de remélem azért összekapjuk magunkat… egyébként meg jó alkalom egy kis dánokkal való ismerkedésre, és újra találkozásra. 🙂

Vallekildéből még május 10-én indulunk busszal, 11-én délelőtt fogunk megérkezni Budapestre. Elvileg három koncertet adunk, ebből az első még nagyon kétséges, de a másik kettő biztosan meg lesz tartva. A szentendrei koncert törölve lett, így csak két koncertet fogunk adni.

[Frissítve] Időpontok és helyszínek:

  • május 12. kedd koradélután – Szentendre, utcai koncert (?)
  • május 13. szerda 19:00 – Budapest, Gödör Klub
  • május 14. csütörtök 21:00 – Budapest, Tűzraktér

A dánok péntek este hagyják el az országot, én pedig – végül így döntöttem – itthon maradok, kihagyva az utolsó három vallekildei hetet. Úgy néz ki tennivalóm lesz sok, nomeg júniusban Zsuzsót is meg kell látogatnom feltétlenül! 😉

A koncertekre mindenkit szeretettel várok!