Costa Rica kéthetes kókuszdióhéjban

Vigyázat! Dangerosz! A következő sorokban a cselekmény részletezése következik. Azaz: Costa Rica két hétben; amit látni lehet belőle ennyi idő alatt, azt azt hiszem mind meg is néztük. Mi. Értsd: Balázs Kovács (Blogger, alias KoBa(k)) egy baráttal (Szabolcs Sélley, alias Művész Úr) és egy öccsel (Bálint Kovács, alias Én) megszaporodva járta végig az országot, Napkelettől Napnyugatig, a tengertől a tengerig, a folyóktól a földkerekség határáig.

Biztonsági figyelmezetetés (alias Jobb Későn Mint Soha): ebben a bejegyzésben stílustörés következik. Nem ajánljuk: (1) azoknak, akik kizárólag a Blogger elegáns és fordulékony stílusáért olvassák ezt a blogot, (2) illetve akik kijönnek még Costa Ricába, ugyanis (szinte) minden poén le lesz lőve… Ajánljuk viszont: (1) azoknak, akik jönnek még Costa Ricába: jó, ha egyre, s másra felkészülve érkeznek, illetve (2) azoknak, akik kíváncsiak. Ajánljuk továbbá Tortuguero minden teknősének, hálánk jeléül.

Folytatás

Heredia: Monte de la Cruz

Mivel nem vagyok egy magányos felfedező, kaptam az ajánlaton, amikor a kóruspróba alatt egyik basszus tettestárs nekem szegezte a kérdést: van-e kedvem kirándulni? A kiszemelt vasárnap estére egyéb programom is ígérkezett (hamarosan erről is beszámolok), ezért egy közeli piknikezőhelyet kerestünk fel: a Kereszt-hegyet itt Herediában.

A belvárosban találkoztam reggel Miguellel, némi vásárlás és várakozás után egy bő félórás buszúttal értünk fel a hegyre. Egy kis föcióra: Costa Rica éghajlata függőlegesen erősen tagolt. Míg lent a tengerparton trópusi hőség tombol, Heredia városa 1100 m környékén már kellemesen tavaszias. Az 1900 m-es Monte de la Cruzon koradélelőtt pedig már elkél a pulóver is, miközben a meredeken sütő nap alatt didergés közben ég pecsenyére az ember. A flóra érdekesen keveredik: a fák a mérsékelt égövre jellemzőek, míg a kisebb növények inkább trópusiak.

Folytatás