Élet Vallekildében: fotók, videók

Végre-valahára sikerült megszerezni pár mások által készített és fotót és videót; így most multimédiás hétvégi bejegyzést olvashattok.

Zenél a kalózzenekar a musicalbenElőször is az egyik szöszi lett leányzó, Zane prezentációját szeretném megmutatni. Mindennapi életképek, bulik, és a sokat emlegetett musicalről pár fotó. Az angol helyesírással vannak problémái, de egyébként nagyon hangulatos kis összeállítás.
Letölthető itt!

Utolsó koncertünkről három nóta felvétele felkerült a YouTube-ra múlt héten, köszönhetően filmes aktivistánknak, Andrisnak. Sajnos a minősége feledhető a videóknak, de azért valami képet ad róla, milyen hihetetlenül magas művészi színvonalon műveljük itten a muzsikát. 😉


Daszvidanyija in Vallekilde Højskole


Express Yourself in Vallekilde Højskole


Pretty Fly in Vallekilde Højskole

Befejezésül pedig álljon itt egyetlen fotó Heidi jóvoltából, ahogy éppen megnyerjük a CCI Magazine által hirdetett versenyt. 🙂

A boldog győztesek iPoddal a kézben.

Koppenhága 2

A múlt hétvégét megint Feri bácsiéknál töltöttem, szombaton Koppenhágába mentünk városnéző körútra Paul másod-nagybátyámmal.

Mivel csak egy napunk volt, ezért főleg a kötelező köröket – városháza, királyi palota és környéke, nyhavn (“új” (régi) kikötő), kis hableány, városi panoráma, a koronaékszereket őrző kastély – tettük meg a fővárosban. Tetszettek a várost keresztülszövő kisebb-nagyobb csatornák, a kikötő és a régi erődítmények, néhány különlegesebb épület és a közparkok. Maga a város viszont nekem kicsit túl szürke. Ha lesz még időm rá, tavasszal visszanézünk még egy napra, talán akkor más benyomást fog kelteni.

Pár klassz fotót azért sikerült lőnöm, tessék nézegetni, kérdésre szívesen mesélek többet egy-egy képről! 😉

Barcelona

Felejthetetlen város, annyi szent! Pláne ha a ködös, hűvös Dániából érkezel a napsütötte tengerpartra. Két és fél órás repülőút után érkeztünk Spanyolországba, a szállásunk (egy kis hostel, elviselhető) a belvárosban, közvetlenül az egyik bevásárlóutcára nyílt. A szűk utca túloldalán az ablakunkkal szemben egy templom, így reggel az utcazaj és harangozás ébresztett. Kész szerencse, hogy este sose kellett altatni minket, hála a fárasztó éjszakai életnek és a jó spanyol boroknak. 🙂

Az óváros hangulatos kis utcácskákkal van teli, mindenhol üzletek, bárok és éttermek persze; az ott töltött hét nap alatt számosat kipróbáltunk közülük. Helyiek által látogatott olcsó de hangulatos kisvendéglő klassz tengeri herkentyűs lecsóval, elegáns nagyétterem felejthetetlenül jó konyhával, és e között a kettő között minden. A bárok hangulatosak, kellemesek; bárhol találni hangos bulizós és csöndesebb beszélgetős helyet is könnyedén. Utolsó este egy múlt századbeli szecessziós helyiségben találtunk egy nagyon hangulatos kocsmára, tömve volt egyetemistákkal és helyi kétes alakokkal, felejthetetlen hangulata volt!

Napközben jártuk a várost, ha lehetett, biciklivel. Kerékpáros kánaán Barcelona, mindenhol okosan kiépített bicikliutak és -sávok, az autósok meg hozzá vannak szokva hogy akár három sávon is keresztülvág egy nagyobb biciklis csapat a balra forduláshoz. Remekül lehetett biciklivel korzózni a nagy sugárutakon és a parkokban, ez a legélvezetesebb módja a városnézésnek arrafelé. Meg persze a homokos tengerparton figyelni a hullámokat – így március elején a víz még sajnos túl hideg volt a fürdőzéshez.

Barcelona a jó borok mellett az őrült művészek városa. Egy (nem is olyan) közeli városban, Figueresben megnéztük a Salvador Dalí múzeumot, az egyébként is varázslatos Güell parkban Gaudi házát, a hegy tetején pedig a Miró múzeumot – innen egyébként csodálatos kilátás nyílt a városra. Egyedül a Gaudi-templom, a Sagrada Familia okozott csalódást – az állandóan zajló építkezéstől a beltérből sajnos semmit nem lehetett látni, kész rablás volt belépőt árusítani érte. Nem múzeum, de érdemes megnézni egyszer a tengeri nagyakváriumot mindenkinek – én most jártam először ilyenben, sose tudtam hogy ilyen nehéz mozgó cápát fotózni! 🙂

A hetedik napon teljesen kimerülve, egyszerre boldogan és szomorúan repültünk vissza a ködös falucskába, Vallekildébe. Magam részéről megfogadtam, hogy – ha van fapados repjegy olcsón – minden kora tavasszal kiruccanok kicsit, feltöltődni, tavaszi fáradtságot feledni. Főszezonban, kánikulában, turistatömegben csak az menjen akinek különleges perverziója a tömegnyomor. Tavasszal és ősszel viszont mindenkinek erősen ajánlott, sőt kötelező a város!

Fotózsurnál itten nézegethető kattintásra.

The future of newspaper, the newspaper of future

Ezzel a címmel készítettünk prezentációt egy dán lapkiadó, a CCI Magazine által kiírt innovatív versenyre. A verseny célja dióhéjban egy olyan ötlettel való előállás, ami különböző (legalább kettő) médiumot is használ. Nem ártott, ha van az ötletnek alapszintű üzleti modellje, és nem teljesen a valóságtól elrugaszkodott megoldás.

Mivel engem mindig is érdekelt a téma (az internet és az újságírás jövője), ezért gyorsan összerántottam egy klassz kis csapatot (4 fős teamek jelentkezését várták), és beneveztünk a megmérettetésre: András, Olivér, Tomasz és jómagam lettünk a négy muskétás.

Balázs, Tomasz, Olivér, András

Az ötlet kitalálására és a prezentáció elkészítésére egy hónapunk volt, ezt rendesen ki is használtuk; átlag hetente tartottunk brainstormingokat. Végül egy nagyon ütős kis prezentációt állítottunk össze, az élőszavas előadást én vezettem. Szerencsére nagyon jól sikerült, bár paráztam rendesen, de nagy sikert aratott az ötlet és az előadásmód is.

A prezentáció online megnézhető itt!
A léptetéshez a jobb alsó sarokban levő nyilakat használjátok.

Egy szó mint száz, négy csapatból minket ítélt nyertesnek a zsűri, fődíjként minden csapattag egy 16 GB-os Apple iPod touch-ot kapott ajándékba. Legalább lesz mivel kockulnom Barcelonában… 😉

Holnap délben repülünk a pálmafák, meleg tengerpartok, jó borok, őrült építészek és festők városába. Jövő hét szombatig ott tengetjük napjainkat, úgyhogy legközelebb egy hét múlva jelentkezem, addig jók legyetek! 🙂

Úton-útfélen

Az elmúlt hétvégét Høje Tåstrupban töltöttem, anyai nagyapám bátyjánál, Feri bácsinál. Bár már többször is találkoztunk Magyarországon, most jártam először dániai otthonában, és most ismertem meg feleségét, Lisbet nénit is.

Fotókat itt tessék nézegetni a mese közben!

Péntek délután indultam útnak az iskolából – miután sikeres minikoncertet adtunk a kórussal -, és mivel a vonat igen drága errefelé gondoltam megpróbálkozok az autóstoppal. Szerencsés utam volt, Hørve-be az egyik tanárunk Niels vitt be, itt pedig alig 10 másodperc után újra kocsiban ültem, útban Koppenhága felé. Høje Tåstrup még a dán főváros előtt található, így az egyik autópálya lehajtónál szálltam ki a kocsiból. Innen pár kilométeres kutyagolás a direkció, de Feri bácsi is kijött elém félútra, így legalább a háztömböt se kellett keresgélni.

Egy nagy lakótelep volt ugyanis az úticél; körülbelül 10-20 háztömbbel. A házcsoportokat különböző munkaeszközök motívumaival jelölik; van pl. kalapács, vakolókanál, ár. Ez utóbbi házcsoportban van egy 1,5 szoba + nappalikonyhás lakásuk Feri bácsiéknak. Maga a ház jó állapotban van, bár tipikus lakótelepi sorház. A gond a szomszédsággal adódik: igen sok bevándorló (arabok, törökök, közel-keletiek…) lakik abban a városrészben, akik bizony elég hangos szomszédok; és a közbiztonság is rosszabb arrafelé – már persze a dán viszonyokhoz képest. 🙂

Szombat délelőtt körbenéztük Tåstrup kis óvárosi részét és a nagyobb részt alkotó, 50 évnél fiatalabb újvárost. Agglomerációs településről lévén szó egy nagy pláza és a vasútállomás uralja a központot. Ugyanakkor persze minden kultúrált, és egy szép kis sétálóutca is található a régebbi városrészben.

Délután kocsival átugrottunk Roskilde-be, ahol többek között az evangélikus dómot néztük meg, ami igen fontos szerepet tölt be Dánia történelmében: ez ugyanis a dán királyok temetkezőhelye; minden mellékhajóban, minden padlórész alatt egy nagy király nyugszik.

Vasárnap délelőtt végre katolikus misét tudtam hallgatni (Vallekilde felé ugyanis közel s távol csak evangélikusok vannak), majd ebéd után megköszöntem Feri bácsinak és Lisbet néninek a szíves vendéglátást, és elindultam hazafelé. Visszafele kicsit hosszasabb volt a stop, negyed óra után kb. félútig hozott el egy srác; rá 20 percre az autópályán vett föl egy orosz származású útkarbantartó, aki bár nem tudott angolul, de nagyon nagylelkűen egészen az iskoláig elhozott. Így összesen 1,5 óra alatt tettem meg a kb. 100 km-es utat.

E héten még meló ezerrel, pénteken egy innovatív versenyen prezentálom az ötletünket, közben zene, tanulás. Vasárnap pedig irány Barcelona! 😀

Elhavazva

Vallekilde HojskoleSajnos csak képletes értelemben jöhet szóba a hó, bár aránylag gyakran esik errefelé, de megmaradni meg egyáltalán nem marad meg semmi. Szorgalmasan várjuk a tavaszt.

Unatkozni viszont így sincs időm. Pénteken musical-színielőadást állítunk színpadra, saját írású forgatókönyvvel, saját élőzenével, a szomszéd népfőiskolából importált nézőközönséggel. (A musical azért erősen idézőjelben értendő, mint ahogy a színdarab is… 🙂 ) Ez a hét ennek a szervezésével, megvalósításával és próbáival zajlik.

MunkaKözben végre beindult a távmunka is (köszönet Csaba kollégámnak!), így szabadidőmet a szobámban, szorgos kódolással töltöm. Az elmúlt héten hirtelen mindenki letámadt különböző projectekkel, így néha már kicsit túl sok is a jóból. Azért igyekszem mindenhova megfelelni, kellenek a kapcsolatok, jó referenciák, és persze egy kis zsebpénz se jön rosszul…

Dóra & Balázs…legalább lesz mit elsörözni! 😉 Esténként álatalában van némi közösségi program, mozizás, café-est, party. Éjfél előtt már nem is tudom mikor aludtam utoljára, de általában hajnali 1-2 körül kerülök ágyba, és ezzel még csak a középmezőnyben vagyok a többiek között. Nagy alvásra csak hétvégén van lehetőség, akkor viszont alkalomadtán akár délig is húzom a lóbőrt.

Ma este még egy árajánlat elkészítése, egy innovatív verseny brainstormingja, egy hangfelvétel rögzítése és egy mozifilm vár rám, úgyhogy legközelebb folytatom a mesét gyerekek!

Vallekilde, a település

Warning! Pozor! Figyelem! Három különböző fotósorozattal ellátott multimédiás hétvégi begyzésünket olvassák.

Vallekilde egy kis hétutcás falucska, közigazgatásilag a közeli kisvároshoz (nagyfaluhoz), Hørve-hez tartozik. A lenti térképen bejelöltem az iskolát a falu térképén:

Nagyobb térképre váltás

Mondhatni tényleg a semmi közepén van az iskola, mellettünk csak a falusi idill; rendezett utcácskák, jópofa házak, két kis templom. Az épület oldalában hatalmas füves rét, a végéből szép kilátás nyílik a tájra. Első héten sétáltunk egyet a környéken, itt látható néhány fotó, amiket a felfedezés közben lőttem.

A tenger 6 km-re van Vallekildétől, biciklivel könnyedén, gyalog egy hosszabb sétával elérhető. Múlt szombaton letekertünk Tamassal (lengyel illetőségű iskolatárs) a partra, itt is falusias környezet, némi strand és egy kis kikötő fogadott minket. Ja, és kipipálhatom az Északi-tengert a világjárós listámon… a fürdést még kicsit halasztom. Fotók itt!

Mai nap orgonafelfedező útra indultam, és szerencsével is jártam; az iskolától alig 100 méterre található vörös téglás templomocskában éppen gyakorolt valaki a hangszeren. Szép az épület és a hangszer is nagyon, ha minden jól megy holnap elintézem a lelkésznővel hogy átjárhassak az iskolából néha orgonálni egyet. Egészségügyi sétámat folytatva az iskoláról lőttem még pár fotót, remélem átjön rajta az a hangulat ami miatt – a zenén és a barátokon túl – szeretek itt lenni. Klikk!

Jazz line lessons

Kik?

Összesen 12 diák gyűlt össze idén a zenei szakra, eléggé furcsa felosztásban: 3 gitáros, 4 basszgitáros (!), 2 rézfúvós (trombita és harsona), 1 énekes (kicsit tud zongorázni is), 1 dobos, 1 billentyűs. A zenei tudásszint vegyes; általában nem túl sok elméleti alappal de jópár év bandában zenéléssel érkeztek az emberek, a gitárosok jellemzően inkább akkordmágusok mint kottaolvasók, a fúvósoknak meg mindig transzponálni kell. Ugyanakkor van aki konziba felvételizik idén, és van két senior tagunk is: az egyik basszgitáros 30 éves körüli, sokat játszott dán avantgard rock bandában, pár év kihagyás után jött ide gyakorolni. A másik egy svéd old school rocker stílusú basszeros valahol a 40-50-es éveit taposva, betegség után próbál újra formába lendülni nálunk; ő komoly zenei alapokkal rendelkezik (az USÁban is tanult pár évig), szabadidejében általában a saját zenéjét írogatja a szobájában berendezett elég komoly házi stúdióban.

Kivel?

Két zenetanárunk is van, akik felváltva tartják az órákat; Jacob és Nicolai. Mindketten zeneakadémiát végeztek (gondolom jazz szakon), elsődleges hangszerük a szóló- ill. basszgitár. Szakmai tudásra tehát nincs gond, Jacob aprólékosan figyel is mindenre és mindig tud érdemileg hozzáfűzni a dolgokhoz; Nicolai kicsit lazább fazon, de ő is jól nyomja a témát. A hangulat laza, ökörködős; mindenki támogatva van és segítenek bárkinek – alapvetően az egész sulinak ez a filozófiája.

Mit?

Általában a tanárunk vagy saját választás alapján emelünk ki nótákat megtanulásra. Jazz standardek, Radiostar nóták, Miles Davis szerzemények kerültek eddig terítékre. Próbálnak olyat találni amit együtt játszhatunk (ami ebben a felállásban eléggé nagy kihívás), de lesznek olyan esetek is amikor két külön bandára válunk szét majd.

Hogyan?

A napunk általában új nótával kezdődik. Ilyenkor először meghallgatjuk felvételről az adott számot, képbe jövünk ritmusban, stílusban, szerkezetben. Ezután megkapjuk az akkordokat (meg esetleg a dallamot kottázva), és mindenki nekiesik megtanulni hangok szintjén. A gitárosoknak be kell tanítani a dallamot, mert a kotta nem az erősségük (van amikor nincs is lekottázva a dallam), a fúvósoknak és a dobosnak tisztába kell jönnie a szerkezettel meg a ritmussal, nekem stílusbeli kérdéseim szoktak adódni. Ha ének is van a darabban, akkor még az ideális hangnemet is meg kell találni közben. Végül lassan összeáll a darab a közös zenélésre; ha mindenkinek megvannak az alapok, akkor a szólózás rendje is kiosztásra kerül; általában 2-3 hangszer játszik szólót egy nótában, szabadon improvizálunk a hangnemre vagy az akkordmenetre. Innentől újra meg újra elővesszük a darabot pár napig, míg mindenkinek teljesen összeáll a fejében a zene.

Persze nem egyvégtében nyomjuk egész nap; kábé óránként tartunk tea-, kávé-, és cigiszünetet; és persze van ebédszünet is. Időnként szóba kerül némi szolfézs és zeneelmélet, ha szükség van rá; máskor pedig külön kisebb csoportokra válunk gyakorlás végett.

Jövő héten síelni megy az egy szem dobosunk, így szerzői hetet tartunk: mindenki megpróbál összehozni valami saját szerzeményt, amiből a jobbakat játszuk majd koncerteken is illetve hangfelvétel készül majd belőle. Appropó: zenészek! Van valakinek némi zeneelméleti anyaga a hagyományos kínai pentaton népzenéről? Megköszönném…

Kiruccanás Koppenhágába

Történt vala, hogy meghívtak minket a Dán Rádióba (ami ma már tévécsatornát is üzemeltet) egy politikai TV show felvételére közönségnek. Mivel mi szegény külföldiek úgyse értettünk volna belőle sokat, ezért nekünk szabad utunk volt míg a busz a többiekre várt. Volt tisztán 2-3 óránk, ezalatt bejártuk a belváros egy kis részét. Sajnos erősen sötétedett már, így csak a sétálóutcában és a városházánál tudtam egy-két homályos képet lőni.

Klikk ide a fotókért!

Legközelebb már tényleg a tanórákról regélek majd.