Mivel nem vagyok egy magányos felfedező, kaptam az ajánlaton, amikor a kóruspróba alatt egyik basszus tettestárs nekem szegezte a kérdést: van-e kedvem kirándulni? A kiszemelt vasárnap estére egyéb programom is ígérkezett (hamarosan erről is beszámolok), ezért egy közeli piknikezőhelyet kerestünk fel: a Kereszt-hegyet itt Herediában.
A belvárosban találkoztam reggel Miguellel, némi vásárlás és várakozás után egy bő félórás buszúttal értünk fel a hegyre. Egy kis föcióra: Costa Rica éghajlata függőlegesen erősen tagolt. Míg lent a tengerparton trópusi hőség tombol, Heredia városa 1100 m környékén már kellemesen tavaszias. Az 1900 m-es Monte de la Cruzon koradélelőtt pedig már elkél a pulóver is, miközben a meredeken sütő nap alatt didergés közben ég pecsenyére az ember. A flóra érdekesen keveredik: a fák a mérsékelt égövre jellemzőek, míg a kisebb növények inkább trópusiak.
Eljött az ideje a helyi gasztronómiai ismertetőnek: a costa ricai ételek rizs alapúak. És babosak. Mindegyik. Minden nap. És bár az itteniek nagyon büszkék a helyi gasztronómiára, a fenti tények tükrében remélem érthető, hogy kénytelen voltam magamhoz ragadni a fakanalat. A második tematikus bejegyzés következik, costa ricai és magyar ételek a terítéken!