Focimámor

Mi az a két dolog, ami egységesen minden latin-amerikai országra jellemző? A vallások között errefelé egyeduralkodó katolicizmus és persze a foci!

Ma este van a nemzeti bajnokság döntője Costa Ricában, ami idén nagy örömmel jár itt Herediában – ugyanis sok éve először döntőt játszik a helyi csapat, ami különleges népünnepélyre ad okot. Itt az ilyesmit amúgy is szeretik, pláne ha egymás után két hétvégén is lehetőség adódik rá. A helyi bajnokságnak ugyanis két meccsből áll a döntője: hazai és idegen pályán is el kell páholni az ellent az áhított kupa megszerzéséhez. Az első meccset 4-2-re nyerte a Club Sport Herediano, így jó eséllyel indul a mai második meccsen a bajnoki címért.

A belváros ennek örömére helyi színekbe borult, az autókat mindenki fellobogózta, ütemes dudálással és kiabálással halad minden kocsi. A belvárosban időnként megszólal egy sziréna – a légoltalmi riadó fogalmát errefelé nem ismerik, ez kizárólag ünneplésre lett építve.

Bár a vallás és a foci összefonódása Európában sem ritka, itt minden pap nagy focirajongó. A meccsre a teljes helyi klérus kivonult áldást osztani, aztán persze szurkolni a csapatnak. Fernando atya a vasárnapi misék végén is rendszeresen imáiba foglalja a csapatot, közvetlenül a záró magyar orgonaszó előtt. 🙂

A legjobban talán az egyik országos napilapban megjelent cikk írja le a hangulatot, íme a saját fordítás:

A sóvárgó vörös-sárga szurkolók

Hozzá vannak szokva az utolsó pillanatban bekövetkező csalódásokhoz – hirtelen vereségek, váratlan büntetések sorozatát látták már –, „a Csapat” szurkolói mégis nagy reményekkel várják az elmúlt 18 év és 10 hónap balszerencséjének végét a második döntő előtt.

A Szeplőtelen Fogantatás templom harangjai is ezt a reményt visszhangozták. Ez az első alkalom 18 éve, hogy a győzelmi harangszó a lehetséges kupagyőzelmet ünnepelte.

Fernando Vilchez, a helyi plébános személyesen felelős a harangok meghúzásáért, amivel ministránsfiú kora óta áhított régi álmát teljesíthette be.

Az utcákon vörös-sárga kígyóként hullámzott végig a parádé, át a belvároson, egészen a helyi stadionig, az 1993-as utolsó győzelem színhelyéig.

Mario Parreaguirre abban az évben született, amikor a Csapat utoljára kupát emelhetett a magasba. A stadionba járva nőtt fel, vágyakozással, mások élcelődése mellett várt arra a napra, amikor nem csak régi fotókról, hanem saját szemével is láthatja, mit jelent a magasba lendülő kupa… végre ez a nap is eljött.

Eduardo Rodríguez esete pont ellentétes: valószínűleg ő a legidősebb herediai szurkoló. Már 21 kupagyőzelmet látott kedvenc csapatától, de ezt az ideit különösen várja. 103 évesen majdnem elvesztette a reményt, hogy a nyertes izgatottságát újra átélje, de ki tudja… A lelkesedés újra elkapta, így most a Rosabal Cordero stadionba készül a döntőre, hogy kezet szoríthasson a játékosokkal.

 

 

Természetesen a legnagyobb ünneplés ma várható, ahogy egy kolléga írta, akit az eseményekről faggattam: „Ha elfogadsz egy tanácsot, ma este ne menj az utcára! Akár nyer, akár veszít Heredia, őrültek lesznek az emberek!” Megfogadtam a tanácsát, így Facebookon kerestem nektek fotókat és videót az eseményekről.

A tényszerűség kedvéért a bajnokság eredményéről holnap még beszámolok majd, zárásként egy fotó, amit keresgélés közben találtam: José öccse, Koko éppen hölgyeket fuvaroz a belvárosban. 🙂

[FRISSÍTÉS] Meglett a bajnoki cím, a második meccsen 2-1-re verte a CS Herediano az AD Santos csapatát. Az ünneplés hajnalig tartott, a belvárostól egy kilométerre is alig bírtam elaludni az éjfél után is állandó dudálás-sziréna-harangszó kombótól. 🙂

[FRISSÍTÉS 2] A vasárnapi nagymisén Fernando atya kihirdette, hogy kedden este nagy hálaadó mise lesz a tegnapi győzelemért. A cikk fordításánál pedig nem is gondoltam volna, hogy a „személyesen felelős a harangok meghúzásáért” kifejezés nem csak találó, de egészen konkrét kép is:

A nap spanyol szava: fútbol – foci


Közzétéve

itt:

, írta:

Cimkék:

Hozzászólások

15 hozzászólás a(z) “Focimámor” bejegyzéshez

  1. KoBa(k) avatar

    A kommentelőknek egy gyors körkérdés: alig titkoltan büszke vagyok az itteni főzőcskézéseimre, bár igazából még nincs nagyon mire. 😀 Felgyűlt pár costa ricai és magyar étel sztorija, ami nem tudom, érdemes-e megosztásra. Szeretnétek többé-kevésbé gusztusos kajafotókat nézegetni, vagy inkább kíméljelek meg titeket tőle? 🙂

  2. Jazzabi avatar
    Jazzabi

    MIért nem mentél a meccsre? 🙂

    Jöhet minden amúgy, fel kell készülnöm. 😛 A videó sajnos nem elérhető amit beágyaztál.

  3. KoBa(k) avatar

    Amikor utoljára ellenőriztem, nem voltam egy nagy focirajongó, ezen azt hiszem egész Latin-Amerika se tudna változtatni. 😛

    Ha bejelentkezel Facebookba ugyanabban a böngészőben, akkor sem érhető el? Egyébként csak egy kis hangulati betekintőt tartalmaz, ha nem hiányzik a folyamatosan dudálós utcai életkép, nem hagysz ki sokat. 🙂

  4. Zsuzsó avatar
    Zsuzsó

    Engem minden érdekel, és őszintén kíváncsi vagyok a főzőtudományodra! Remélem egyszer majd tapasztalatom is lesz róla és nem csak képeken láthatom, ha láthatom…!
    Hogy haladsz az Esti dallal? 🙂

  5. KoBa(k) avatar

    Tudománynak nem nevezném, kábé a minden rendes háziasszony/házilány kisujjában levő alapokkal birkózom, meg persze néhány helyi étellel és alapanyaggal.

    Az Esti dalra múlt csütörtökön nem jutott idő, de kedden cserébe többet kapok a próbából. A tenorba beugrott egy másik vendégkarnagy, így már csak az altban nincs egyetlen profi sem, velük fogok szenvedni még sokat.

  6. Jazzabi avatar
    Jazzabi

    A barcelonai stadionhoz is eljöttél. 😛

    Elkészült már az első disznóhúsos bab Balázs módra? 🙂 Be vagyok jelentkezve, de igy se érhető el a videó amúgy… Bár már élőben is láttam ilyet Németországban, amikor a törökök VB bronzot nyertek ellepték az utcákat a vendégmunkások és Németország kifordult önmagából. 🙂 Bezzeg másnap síri csend volt amikor kikaptak a németek a döntőben. 😛 Igazán űzhetnél valami csapatsportot is, nem csak a testépítés! 😀

  7. KoBa(k) avatar

    Na majd akkor idén is te szervezhetsz focis programot, ha ragaszkodsz hozzá. 😛

    A csapatsporttal csak egy a baj: lyukaskezű és -lábú vagyok, taszít bármiféle labda. Viszont múlt hétvégén Fredoval mentem futni, és 10 percet javítottam a szintidőmön! (E hétvégén meg is tartottam belőle ötöt.) Úgyhogy egyetértek, néha jó a csapat. 🙂

  8. KoBa(k) avatar

    Egy extra videó azoknak akik nem látják a Facebookost, a lényeg a 3. perctől: http://www.youtube.com/watch?v=__pWpm0hRD0

  9. Zsuzsó avatar
    Zsuzsó

    Ki is az a Fredo?? :/

  10. KoBa(k) avatar

    A háztulaj fia, pont velem egyidős, most a szomszéd lakásban lakik, néha lógunk együtt, jó arc. 🙂

  11. Zsuzsó avatar
    Zsuzsó

    Na, ennek örülök! Mármint, hogy vannak barátaid!

  12. Jazzabi avatar
    Jazzabi

    Együtt futnak az egyetemista lányok után! 😀 Küldj képet arról aki ennyit javított a rekordon! 😀

  13. KoBa(k) avatar

    Ha így szóbakerült, összeszedtem pár vegyes képet, köztük egy esti vízipipázós sorozatot Fredóval: https://kobak.netpok.hu/galeria/?album=1&gallery=18

  14. Jazzabi avatar
    Jazzabi

    Ha már fociláz, a ticok sem mindig örülhetnek ha fociról van szó! 😛 http://www.youtube.com/watch?v=ZAYpK94pA7E&feature=related

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .