Sokan kérdezik tőlem, milyen idekint az élet, miért érdemes kijönni? Az időjárás most éppen beborult (majdnem didergek rövidujjúban), úgyhogy mesélek inkább a helyi gyümölcsökről kicsit. Lassan kezdem felismerni az egzotikus termékeket a boltokban és a piacon, párat meg is vettem, közös boncolás következik a konyhapulton!
A képen három helyi termék, beszerzési hely a közeli szupermarket, ezért a csomagolás. Balról jobbra haladok a lékeléssel, lássuk az elsőt!
A képen látható gyümölcs a granadilla. Héja kemény, viszont könnyen törik, a legegyszerűbb bontási módja, ha hozzáveri az ember a pult széléhez…
… majd némi boncolás után láthatóvá válik…
…egy gyanúsan csillogó, nedves, fehér, puha zsákocska.
Ezt kiskanállal átszakítva jutunk az értékes, ámde még gyanúsabb anyaghoz – állagra és kinézetre kábé mintha egy nagy adag takonyba marékkal szotyolát szórtak volna.
Az íze finom savanykás, a magok kellemesen ropognak az ember foga alatt, úgyhogy hamar üresre lehet kanalazni a gyümölcs héját!
Ezek után kókusztejet iszunk! Az agua de pipa kábé annyit tesz, hogy víz(i)pipa. A márkanév is szójáték, tico = costa ricai.
A bolti változat nagy előnye, hogy az alján egy filccel jelölt helyen meggyengítették a kókusz héját – így akár egy kiskanál nyelével is meglékelhető…
…és már ihatjuk is a finom természetes, édes és kókuszillatú vizet!
Mai utolsó gyümölcsünk fogyasztása nem igényel különlegesebb előtanulmányt – errefelé így csomagolják a görögdinnyét!
A nap spanyol szava: la fruta – gyümölcs
Vélemény, hozzászólás?