Megmásztam

Napjaim megszámláltattak Costa Ricában, ha minden igaz, ez az utolsó bejegyzés amit a füstölgő vulkánok és messzeérő kávéföldek országából írok. Fotók erre, mese lejjebb!

A múltkori cég szervezésében, de nagyobb csapattal és más túravezetővel indultunk neki vasárnap délelőtt a Poás vulkán megmászásának. Megmászásának… no hiszen.

Úgy egy bő órás buszozással jutottunk fel ugyanis a hegyre, az úton remek kilátás nyílt a kávéföldek között felhőkből kikacsintó Poásra, fönntről pedig lefelé Costa Rica központi völgyére (ahol az összes nagyobb város fekszik).

A busztól kemény negyed órás gyaloglással értünk el a vulkán központi kráteréhez. Ez egy mély, körülbelül kilométer kerületű lyuk, melynek aljában egy kénes-savas tavacska fekszik. Fürdésre nem ajánlott – a tó savassága 0-0,5 pH között mozog! Sajnos nemhogy úszni, de látni se lehetett semmit – ugyanis felhő borította az egész krátert. Előre figyelmeztettek, hogy nagy szerencse kell a tiszta időhöz a kráternél – hát ez most nem jött össze, ilyen művészi fotókat lehetett odafennt lőni:

No sebaj, azért felsétáltunk a magasabban fekvő régi kráterhez is, mely tiszta idővel és gyönyörű kilátással kárpótolt minket. Az oda vezető ösvény se volt semmi, olyan sűrű esőerdő, amit még nem láttam – a sötétség miatt fotózni itt nem is nagyon sikerült sajnos. 🙁

Összesen körülbelül egy bő órát töltöttünk a hegyen, majd a kávéültetvény felé vettük az irányt. A főútról lekanyarodva még kilométereken keresztül kávécserjék között döcögött a buszunk, mire megérkeztünk a központi épülethez. Itt a “hivatalos kávé túra” nevű esemény részei lehettünk, végigkövethettünk a kávétermesztés folyamatát a palántaneveléstől…

…a kávé szüretelésén át…

…a szárítástól…

…egészen a pörkölésig.

Érdekes volt így egyben látni a folyamatot, és megismerni a feldolgozatlan kávét… tudtátok, hogy éretten piros mint a cseresznye, méretre akkora mint egy nagy csipkebogyó, és a két szem törtfehér kávébabot édeskés, finom védőnyálka borítja a kézzel lehámozható héja alatt? A babokat vízben áztatják, majd napon szárítják, és általában csak a célországban pörkölik. A túrát egy helyi kutya is végigkövette, feltűnően élénknek látszott… 😉

Ez a kirándulás csak fél napos volt, így innen haza vezetett az utunk. Ezután már csak unalmas irodai munkanapok következnek, illetve visszaszámlálás a pénteki hazautazásig. A jövő héten már otthonról fogom írni nektek az elmúlt öt hetet lezáró bejegyzést. Addig is legyetek éberek, a costa ricai kávé legyen veletek! 🙂

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..