Megúsztam

…a Csendes-óceánt! Hosszas ígérgetés után végre nekikerekedtünk a kollégákkal, hogy egy napra az irodai neon helyett a trópusi nappal süttessük a hasunkat.

Na ez az ami nem jött be. 🙂 Azaz csak félig… ragyogó napsütés helyett fátyolfelhőket kaptunk ugyanis. Ez engem nem zavart (legalább nem kellett félnem a leégéstől), de a kollégák sajnálkoztak az idő miatt, állítólag napsütésben sokkal szebb türkizkék az óceán…  nekem azért így is nagyon tetszett. 😉 A sztorihoz kapcsolódó fotók ide kattintva láthatók, mint rendesen.

Péntek kora reggel leautóztunk a San Joséhoz közeli (kb. 100 km) tengerparti klubba, melynek Dan tagja, így mi is bemehettünk vele együtt. A hely neve Punta Leona (Oroszlán-szirt), ahol úszómedencék, bárok, nyaralóházak, szálloda, és persze a tengerpart kínálja magát a szerencséseknek – jelen esetben a Dan, Lou, Carlos, Cristian és jómagam alkotta kis csapatnak.

A Playa Blanca (fehér part) öbölben befoglaltunk pár szabad napágyat, egy-egy üveg hideg sörrel a kézben. A srácok csak ritkán mártóztak egyet, hidegnek tartották a vizet (összehasonlításképp ilyen vízhőmérséklet mellett  a Balaton tömve van :)). Én persze nem hagyhattam ki a lehetőséget, többször is elmentem bólyakerülő úszásra – az öböl szerencsére biztonságos úszáshoz, más helyeken veszélyes lenne kiúszni a nagy hullámok és erős áramlatok miatt.

A parton ormányos medvék csatangoltak folyamatosan, őrizetlenül hagyott kajás táskák után kutatva. Némi motiváció (értsd: chips 😉 ) hatására még fotózni is engedték magukat. A kollégák nem nagyon tudták még spanyolul se a nevét ezeknek az állatoknak, fotó alapján Tündi határozta meg otthonról őket. 🙂

Délután átvonultunk az úszómedencékhez, lemosni magunkról a sós tengervizet és meginni további pár üveg sört. Fölöttünk vad papagájrajok húztak el néha, a kaját ezúttal mosómedvék próbálták elcsórni.

Hazafelé még beugrottunk vacsorázni egy óceánparti bárba, itt néztük meg a naplementét, majd hazaautókáztunk.

Lassan lejár a kiküldetésem Costa Ricában, igyekszem egyre jobban kihasználni a maradék időt. Az utolsó hétvégémen megtett másik utamról is hamarosan beszámolok, érdemes visszanézni egy-két nap múlva! 😉

7 hozzászólás a(z) “Megúsztam” bejegyzéshez

  1. Persze, ismerlek, akinek novemberben nem hideg a Földközi-tenger annak semmi sem hideg. Gondolom az óceán is alulról közelitette a 20at! 😀 Ezt a naplementét pálmafákkal elfogadnám valamelyik este én is…

  2. Kikérem magamnak, igenis fölülről közelítette! 😛 Csak ezek itt bevallottan a jakuzzimeleg (ahogy ők mondták) avagy pisimeleg (ahogy én mondanám) vízhez vannak szokva. A novemberi barcelonai úszásomat el is meséltem nekik, hadd szörnyülködjenek… 😀

  3. Hihetetlenül romantikus itt minden napom, és egyáltalán nem vágyok vissza Tündihez Magyarországra… ja és nem is gyűjtöm a fejemben a helyszíneket, ahova mindenképp el szeretném vinni Őt, ha a következő kiküldetésre együtt tudunk jönni. Szerinted? 😛

  4. Ígérgetnek itt mindent, ha lesz új project ezzel a céggel, akkor még lehet. 🙂 Bárki jöhet velünk bátran, aki fizeti az utazását, szállását és ételét! 😛

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..