Tudom, hogy az irodáról ígértem írni, de közbeszólt az élet, így előbb egy sokkal izgalmasabb és nektek is érdekesebb élményről szeretnék beszámolni! Olvasás közben érdemes átlapozni a teljes fotóalbumot (klikk!) – a blogba csak pár jellemző képet tettem ki.

Mivel egyedül nem szerencsés mozogni itt az országban – a tömegközlekedés ritka és lassú, kocsival meg (táblák híján) hamar eltéved az ember – ezért némi célzatossággal elkezdtem emlegetni a kollégáknak, de jó is lenne megismerni az országot. 🙂 Lou vette először a lapot, és szombat délután elvitt a La Paz Waterfall Gardens nevezetű helyre. Ez egy természetvédelmi terület közepén fekvő állatkert, gyönyörű vízesésekkel a közelben.

Az odaút kábé háromnegyed órás, Costa Rica központi völgyéből – ahol San José és Heredia (a lakó- és dolgozóhelyem) is fekszik – fel kell autókázni a közeli hegyekbe. Itt pár hete még földrengés és özönvíz formálta a tájat, így az út helyenként csak lépésben volt járható.

Maga a “kert” a dzsungel kellős közepén fekszik, sok különálló épülettel – van itt bejárható pillangóreptető, majomház, halastó, meg minden egyéb őshonos vadállat (madarak, kígyók, békák, nagymacskák). Kedvenceim a szabad ég alatt, vadon élő kolibrik hada, az üvegházban röpködő pillangók és egy barátkozó kedvű tukán voltak. 🙂

A helyszíni ebéd után még egy órás séta volt körülbelül a hely névadói, a vízesések felfedezése. Mindenhol szépen kiépített utak és idegenvezetők – hiába, Costa Rica nagyon rágyúrt a turizmusra – és gyönyörű tájak vártak ránk.

Záróképként álljon itt Szabolcs kedvence, ahogy éppen hódító konkvisztádorként bevonulok Costa Ricába! És legyen stílszerűen ez az átvezető kép a hamarosan következő irodai beszámolóra… 😉