Tudom, sok adósságom van még, lógok a berlini fotókkal és egy záró képsorozattal Vallekildéből, de előbb a legújabb felfedezésemről szeretnék mesélni nektek.
A napokban találtam rá Budaházy Gábor blogjára, aki – vicces, így utólag derült ki – ugyanúgy 2009. első félévében járt kinn Dániában, a Helsingør melletti Krogerup Højskoléban. Hozzám hasonlóan ő is blogot vezetett élményeiről, viszont neki megvolt a tehetsége és szorgalma, hogy sokkal többet és érdekesebben meséljen mint én. Témái viszont annyira visszaköszönnek az én élményeimből, hogy muszáj megosztanom pár írását veletek! Dánia nagyon homogén, majdhogynem uniformizált ország, így majdnem minden amit ő tapasztalt Krogerupban, az Vallekildére is igaz.
Itt vannak például rögtön a kulturális különbségek, például A nemzetközi helyzet fokozódik bejegyzésben leírtak nagyon jellemzőek volt nálunk is:
(…) Az igazi probléma azonban ezekkel mégsem a rosszul szervezettség, hanem a légkör. Egyre inkább nyilvánvaló a dánok és a köztünk lévő különbség. Természetesen szó sincs ellentétről vagy konfliktusról, de számomra elég nyilvánvaló most már, hogy ezekkel a fiatalokkal (…) nem találjuk a közös hangot. Kedvesek, de ez a kedvesség inkább erőltetett, és hamar túllépnek rajta. Figyelmesek is, de a figyelmük csak felületes dolgokra terjed ki. Mondanám, hogy udvariasak is, de ez nem igaz. Ez nem csak az udvarias nyelvi fordulatok hiányában mutatkozik meg, hanem a mindennapi gyakorlatban is.
Egy másik posztban az általatok annyit kérdezett 😉 dán csajokat írja le remekül:
Hogyan legyünk trendi dán nők? (…) Általában fesztelenül, közvetlenül viselkedjünk; gyakorta üdvözöjük egymást öleléssel, és bárkivel találkozzunk, széles mosoly üljön az orcánkon, függetlenül attól, hogy az illető valójában mennyire kedves számunkra. Ennél különösebben nagy erőfeszítést kedveskedére azonban ne nagyon pazaroljunk. (…) A formalitást utasítsuk el; vasárnap például nyugodtan járjunk-keljünk hálóruhában, kócos hajjal, lehetőleg ágypaplanunkat körülményes módon testünk köré csavarva, esetleg magunk után vonszolva a földön. (…)
Aztán ott van a dán konyha bővebb, kimerítő leírása (azért ennél az országnál ez nem volt túl nagy feladat 🙂 ), benne kedvenc nyelvtörőnkkel, a Rød grød med fløde (vörös kása tejszínnel) nevű finom édességgel.
Nemzetközi konfliktusaink nekünk a szlovák lánnyal voltak, nagyon jellemző volt rá amit Gábor a kínai lányról írt! (Nyilván a Kína-Tibet konfliktus helyett nálunk a szlovák-magyar ellentét jött elő.)
Ez a hozzáállás nagyon elgondolkodtat. Az egy dolog, hogy beszédesen árulkodik a kínai köz- és ideológiai oktatásról, és átlagpolgár mentalitásáról. Viszont Cisz egyébként okos és empatikus, tehát lehetetlen, hogy legalább önmagában ne ismerné el a kérdésben az igazságot. Talán fél, hogy kompromittálódik, vagy esetleg kommunista családi háttérrel önellentmondásba jut? Esetleg oly eredményes az állami agymosás, hogy valóban azt hiszi, igaza van?
Hosszú lesz ez a bejegyzés, úgyhogy címszavakban még pár jellemző apróság: Praktikum – a dán villanykapcsolók és ablakreteszek rejtélyes világáról, és jellegzetes dán őszi és tavaszi hangulat; ezt én fotóimmal igyekeztem visszaadni, most itt vannak leírva is.
Lehet hogy kicsit sok az olvasmány, nekem rengeteg emléket hozott vissza a mindennapokból. Mindenesetre ha valaki Dániába menne hosszabb időre, olvasgassa szorgalmasan Gábor blogját, érdemes!
Vélemény, hozzászólás?