SSzabi @ Vallekilde

Szabolcs barátom meglátogatott múlt héten a kies Vallekilde Népfőiskolán. Eddigi szobatársam, Mads átköltözött addig egy másik sráchoz, így kényelmesen elfért nálam a sztárszaxofonista. 😉 Hétközben kipihente itt falun a diplomamunka fáradalmait, nomeg a zeneórákon és a pénteki koncerten erősítette csapatunkat pár klassz szóló erejéig. Hétvégén kiruccantunk Koppenhágába, a múltkori túra emlékeiből próbáltam némi idegenvezetést tartani. Én nem nagyon kattintgattam a héten, de Szabolcs fotóit elkértem, vegyesen Malmö, Vallekilde és Koppenhága a helyszín.

Örülök hogy itt voltál, Szabi, ha meguntad a diplomamunkát várunk vissza! 😉

Élet Vallekildében: fotók, videók

Végre-valahára sikerült megszerezni pár mások által készített és fotót és videót; így most multimédiás hétvégi bejegyzést olvashattok.

Zenél a kalózzenekar a musicalbenElőször is az egyik szöszi lett leányzó, Zane prezentációját szeretném megmutatni. Mindennapi életképek, bulik, és a sokat emlegetett musicalről pár fotó. Az angol helyesírással vannak problémái, de egyébként nagyon hangulatos kis összeállítás.
Letölthető itt!

Utolsó koncertünkről három nóta felvétele felkerült a YouTube-ra múlt héten, köszönhetően filmes aktivistánknak, Andrisnak. Sajnos a minősége feledhető a videóknak, de azért valami képet ad róla, milyen hihetetlenül magas művészi színvonalon műveljük itten a muzsikát. 😉


Daszvidanyija in Vallekilde Højskole


Express Yourself in Vallekilde Højskole


Pretty Fly in Vallekilde Højskole

Befejezésül pedig álljon itt egyetlen fotó Heidi jóvoltából, ahogy éppen megnyerjük a CCI Magazine által hirdetett versenyt. 🙂

A boldog győztesek iPoddal a kézben.

Koppenhága 2

A múlt hétvégét megint Feri bácsiéknál töltöttem, szombaton Koppenhágába mentünk városnéző körútra Paul másod-nagybátyámmal.

Mivel csak egy napunk volt, ezért főleg a kötelező köröket – városháza, királyi palota és környéke, nyhavn (“új” (régi) kikötő), kis hableány, városi panoráma, a koronaékszereket őrző kastély – tettük meg a fővárosban. Tetszettek a várost keresztülszövő kisebb-nagyobb csatornák, a kikötő és a régi erődítmények, néhány különlegesebb épület és a közparkok. Maga a város viszont nekem kicsit túl szürke. Ha lesz még időm rá, tavasszal visszanézünk még egy napra, talán akkor más benyomást fog kelteni.

Pár klassz fotót azért sikerült lőnöm, tessék nézegetni, kérdésre szívesen mesélek többet egy-egy képről! 😉

Barcelona

Felejthetetlen város, annyi szent! Pláne ha a ködös, hűvös Dániából érkezel a napsütötte tengerpartra. Két és fél órás repülőút után érkeztünk Spanyolországba, a szállásunk (egy kis hostel, elviselhető) a belvárosban, közvetlenül az egyik bevásárlóutcára nyílt. A szűk utca túloldalán az ablakunkkal szemben egy templom, így reggel az utcazaj és harangozás ébresztett. Kész szerencse, hogy este sose kellett altatni minket, hála a fárasztó éjszakai életnek és a jó spanyol boroknak. 🙂

Az óváros hangulatos kis utcácskákkal van teli, mindenhol üzletek, bárok és éttermek persze; az ott töltött hét nap alatt számosat kipróbáltunk közülük. Helyiek által látogatott olcsó de hangulatos kisvendéglő klassz tengeri herkentyűs lecsóval, elegáns nagyétterem felejthetetlenül jó konyhával, és e között a kettő között minden. A bárok hangulatosak, kellemesek; bárhol találni hangos bulizós és csöndesebb beszélgetős helyet is könnyedén. Utolsó este egy múlt századbeli szecessziós helyiségben találtunk egy nagyon hangulatos kocsmára, tömve volt egyetemistákkal és helyi kétes alakokkal, felejthetetlen hangulata volt!

Napközben jártuk a várost, ha lehetett, biciklivel. Kerékpáros kánaán Barcelona, mindenhol okosan kiépített bicikliutak és -sávok, az autósok meg hozzá vannak szokva hogy akár három sávon is keresztülvág egy nagyobb biciklis csapat a balra forduláshoz. Remekül lehetett biciklivel korzózni a nagy sugárutakon és a parkokban, ez a legélvezetesebb módja a városnézésnek arrafelé. Meg persze a homokos tengerparton figyelni a hullámokat – így március elején a víz még sajnos túl hideg volt a fürdőzéshez.

Barcelona a jó borok mellett az őrült művészek városa. Egy (nem is olyan) közeli városban, Figueresben megnéztük a Salvador Dalí múzeumot, az egyébként is varázslatos Güell parkban Gaudi házát, a hegy tetején pedig a Miró múzeumot – innen egyébként csodálatos kilátás nyílt a városra. Egyedül a Gaudi-templom, a Sagrada Familia okozott csalódást – az állandóan zajló építkezéstől a beltérből sajnos semmit nem lehetett látni, kész rablás volt belépőt árusítani érte. Nem múzeum, de érdemes megnézni egyszer a tengeri nagyakváriumot mindenkinek – én most jártam először ilyenben, sose tudtam hogy ilyen nehéz mozgó cápát fotózni! 🙂

A hetedik napon teljesen kimerülve, egyszerre boldogan és szomorúan repültünk vissza a ködös falucskába, Vallekildébe. Magam részéről megfogadtam, hogy – ha van fapados repjegy olcsón – minden kora tavasszal kiruccanok kicsit, feltöltődni, tavaszi fáradtságot feledni. Főszezonban, kánikulában, turistatömegben csak az menjen akinek különleges perverziója a tömegnyomor. Tavasszal és ősszel viszont mindenkinek erősen ajánlott, sőt kötelező a város!

Fotózsurnál itten nézegethető kattintásra.