The future of newspaper, the newspaper of future

Ezzel a címmel készítettünk prezentációt egy dán lapkiadó, a CCI Magazine által kiírt innovatív versenyre. A verseny célja dióhéjban egy olyan ötlettel való előállás, ami különböző (legalább kettő) médiumot is használ. Nem ártott, ha van az ötletnek alapszintű üzleti modellje, és nem teljesen a valóságtól elrugaszkodott megoldás.

Mivel engem mindig is érdekelt a téma (az internet és az újságírás jövője), ezért gyorsan összerántottam egy klassz kis csapatot (4 fős teamek jelentkezését várták), és beneveztünk a megmérettetésre: András, Olivér, Tomasz és jómagam lettünk a négy muskétás.

Balázs, Tomasz, Olivér, András

Az ötlet kitalálására és a prezentáció elkészítésére egy hónapunk volt, ezt rendesen ki is használtuk; átlag hetente tartottunk brainstormingokat. Végül egy nagyon ütős kis prezentációt állítottunk össze, az élőszavas előadást én vezettem. Szerencsére nagyon jól sikerült, bár paráztam rendesen, de nagy sikert aratott az ötlet és az előadásmód is.

A prezentáció online megnézhető itt!
A léptetéshez a jobb alsó sarokban levő nyilakat használjátok.

Egy szó mint száz, négy csapatból minket ítélt nyertesnek a zsűri, fődíjként minden csapattag egy 16 GB-os Apple iPod touch-ot kapott ajándékba. Legalább lesz mivel kockulnom Barcelonában… 😉

Holnap délben repülünk a pálmafák, meleg tengerpartok, jó borok, őrült építészek és festők városába. Jövő hét szombatig ott tengetjük napjainkat, úgyhogy legközelebb egy hét múlva jelentkezem, addig jók legyetek! 🙂

Úton-útfélen

Az elmúlt hétvégét Høje Tåstrupban töltöttem, anyai nagyapám bátyjánál, Feri bácsinál. Bár már többször is találkoztunk Magyarországon, most jártam először dániai otthonában, és most ismertem meg feleségét, Lisbet nénit is.

Fotókat itt tessék nézegetni a mese közben!

Péntek délután indultam útnak az iskolából – miután sikeres minikoncertet adtunk a kórussal -, és mivel a vonat igen drága errefelé gondoltam megpróbálkozok az autóstoppal. Szerencsés utam volt, Hørve-be az egyik tanárunk Niels vitt be, itt pedig alig 10 másodperc után újra kocsiban ültem, útban Koppenhága felé. Høje Tåstrup még a dán főváros előtt található, így az egyik autópálya lehajtónál szálltam ki a kocsiból. Innen pár kilométeres kutyagolás a direkció, de Feri bácsi is kijött elém félútra, így legalább a háztömböt se kellett keresgélni.

Egy nagy lakótelep volt ugyanis az úticél; körülbelül 10-20 háztömbbel. A házcsoportokat különböző munkaeszközök motívumaival jelölik; van pl. kalapács, vakolókanál, ár. Ez utóbbi házcsoportban van egy 1,5 szoba + nappalikonyhás lakásuk Feri bácsiéknak. Maga a ház jó állapotban van, bár tipikus lakótelepi sorház. A gond a szomszédsággal adódik: igen sok bevándorló (arabok, törökök, közel-keletiek…) lakik abban a városrészben, akik bizony elég hangos szomszédok; és a közbiztonság is rosszabb arrafelé – már persze a dán viszonyokhoz képest. 🙂

Szombat délelőtt körbenéztük Tåstrup kis óvárosi részét és a nagyobb részt alkotó, 50 évnél fiatalabb újvárost. Agglomerációs településről lévén szó egy nagy pláza és a vasútállomás uralja a központot. Ugyanakkor persze minden kultúrált, és egy szép kis sétálóutca is található a régebbi városrészben.

Délután kocsival átugrottunk Roskilde-be, ahol többek között az evangélikus dómot néztük meg, ami igen fontos szerepet tölt be Dánia történelmében: ez ugyanis a dán királyok temetkezőhelye; minden mellékhajóban, minden padlórész alatt egy nagy király nyugszik.

Vasárnap délelőtt végre katolikus misét tudtam hallgatni (Vallekilde felé ugyanis közel s távol csak evangélikusok vannak), majd ebéd után megköszöntem Feri bácsinak és Lisbet néninek a szíves vendéglátást, és elindultam hazafelé. Visszafele kicsit hosszasabb volt a stop, negyed óra után kb. félútig hozott el egy srác; rá 20 percre az autópályán vett föl egy orosz származású útkarbantartó, aki bár nem tudott angolul, de nagyon nagylelkűen egészen az iskoláig elhozott. Így összesen 1,5 óra alatt tettem meg a kb. 100 km-es utat.

E héten még meló ezerrel, pénteken egy innovatív versenyen prezentálom az ötletünket, közben zene, tanulás. Vasárnap pedig irány Barcelona! 😀

Elhavazva

Vallekilde HojskoleSajnos csak képletes értelemben jöhet szóba a hó, bár aránylag gyakran esik errefelé, de megmaradni meg egyáltalán nem marad meg semmi. Szorgalmasan várjuk a tavaszt.

Unatkozni viszont így sincs időm. Pénteken musical-színielőadást állítunk színpadra, saját írású forgatókönyvvel, saját élőzenével, a szomszéd népfőiskolából importált nézőközönséggel. (A musical azért erősen idézőjelben értendő, mint ahogy a színdarab is… 🙂 ) Ez a hét ennek a szervezésével, megvalósításával és próbáival zajlik.

MunkaKözben végre beindult a távmunka is (köszönet Csaba kollégámnak!), így szabadidőmet a szobámban, szorgos kódolással töltöm. Az elmúlt héten hirtelen mindenki letámadt különböző projectekkel, így néha már kicsit túl sok is a jóból. Azért igyekszem mindenhova megfelelni, kellenek a kapcsolatok, jó referenciák, és persze egy kis zsebpénz se jön rosszul…

Dóra & Balázs…legalább lesz mit elsörözni! 😉 Esténként álatalában van némi közösségi program, mozizás, café-est, party. Éjfél előtt már nem is tudom mikor aludtam utoljára, de általában hajnali 1-2 körül kerülök ágyba, és ezzel még csak a középmezőnyben vagyok a többiek között. Nagy alvásra csak hétvégén van lehetőség, akkor viszont alkalomadtán akár délig is húzom a lóbőrt.

Ma este még egy árajánlat elkészítése, egy innovatív verseny brainstormingja, egy hangfelvétel rögzítése és egy mozifilm vár rám, úgyhogy legközelebb folytatom a mesét gyerekek!